Március elsején millenniumi sétára ment az osztályunk Budapestre. Vonattal Kelenföldig utaztunk, onnan a 49-es villamossal a Deák térig. A villamosról sok érdekességet láthattunk: a Szabadság hidat, mely eredetileg a Ferenc József híd nevet kapta, és az átadásán az utolsó szöget Ferenc József király ütötte a helyére, a Vásárcsarnokot és a Nemzeti Múzeumot is.
A végállomáson leszálltunk, és a földalattival, vagy más néven az 1-es metróval folytattuk az utunkat. Ezt 1896-ban adták át, és ez volt a világ 2. földalatti vasútja a londoni után.
Az Oktogontól az Andrássy úton értünk el a Hősök teréig. A téren főleg Habsburg uralkodók szobrai álltak a XX. század elején, most magyar uralkodók és a magyar történelem fontos személyeinek szobrai láthatók. Ezeket néztük meg mi is.
Innen a Vajdahunyad várhoz sétáltunk, ami eredetileg fából épült, majd a fa roncsolódása miatt lebontották, de mert a közönségnek nagyon tetszett, ezért újjáépítették, vagyis ez a ,,kétszer épült vár”. A vár bemutatja a korábbi magyar építészeti stílusokat: a bejáratnál balról román, jobbról gótikus, reneszánsz és barokk stílusú építményt láthattunk.
A vártól visszamentünk a földalattihoz, és ezzel az Operaházig utaztunk. Az Operaház történetének egyik érdekessége, hogy Ferenc József csak úgy engedte meg a felépítését, ha kisebb lesz, mint a bécsi. Ugyan kisebbre építették, de szebb lett, ezért Ferenc József nem szívesen adta át az épületet, legalábbis ez a pesti legenda.
A Deák Ferenc térig sétáltunk, és felszálltunk ismét a 49-es villamosra, amellyel Kelenföldig utaztunk. Az osztály pihenésképpen bemehetett az Etele Plázába, ahol ehettünk ihattunk, vásárolhattunk egy órán át (vagyis megérkeztünk a XXI. századba). Végül vonattal hazautaztunk.
Élményekben gazdag nap volt, és sokat tanulhattunk Budapest történelméről.
Molnár Petra Tímea, 7 b
