Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a hetedik évfolyamos diákoknak szóló Határtalanul pályázatát megnyerve, öt napot tölthettünk Erdélyben, bejárva annak magyar lakta területeit.

Hétfőn reggel hatkor indultunk Százhalombattáról külön busszal

1. nap    Százhalombatta – Nagyvárad – Zsobok

A határ átlépése után első helyszínünk Nagyvárad volt. Először a római katolikus székesegyházat látogattuk meg, amit Szent László alapított. Utána megnéztük Szent László király lovas szobrát is.

Nagyvárad utcáin sétálva, a Nagyváradi Állami Színházról is hallhattunk érdekes információkat.

Estére első szálláshelyünkre érkeztünk, ahol szeretettel és meleg, ízletes vacsorával fogadtak bennünket a Bethesda Gyermekotthonban. Zsobok egy nagyon szép és hangulatos város Erdély Szívében. Vacsora után találkoztunk a gyerekekkel, vittünk nekik ajándékot és játszottunk velük.

2. nap Zsobok – Válaszút – Tordai-sóbánya – Tordai-hasadék – Mezőmadaras

A második napon meglátogattuk a Kallós Zoltán néprajzi múzeumot, ahol nagyon szép ruhák voltak kiállítva. Voltunk még a Tordai Sóbányában és a Tordai hasadéknál is, ami nagyon szuper volt. A Tordai sóbánya elején volt egy hosszú lépcsősor, utána pedig egy szintén hosszú folyosó, amiből több kisebb út nyílt. Az első úton mentünk be. Itt volt egy fekete-fehér és némi barna csíkokból álló gödör, melyet visszhangnak hívnak. A második helységben volt egy hatalmas faszerkezet, amit lovak húztak. Ezzel húzták fel a sót. A sóbarlang majdnem legalján volt egy tavacska ám nagyon visszhangzott, kicsit feljebb pedig egy nagy játszótér, billiárd, óriáskerék és mini golf. Itt eltöltöttünk egy órát.

Estére átmentünk az új szállásunkba, Mezőmadarasra.

3. nap   Mezőmadaras – Marosvásárhely – Marosvécs – Sáromberke – Mezőmadaras

A harmadik napon megnéztük a kúltúr palotát Marosvásárhelyen, ahol egy gyönyörű próbára ültünk be. Elmentünk a Teleki könyvtárba is, aminek imádtam a stílusát. Koszorúztunk Bolyai szobránál és a várban is jártunk. Ezután a szálláshelyhez közeli templomban kipróbálhattuk, hogy milyen játszani egy templomi orgonán. Jártunk a marosvécsi kastélyban is, ami nagyon tetszett.

Délelőtt Marosvásárhelyre látogattunk. A várost a Maros folyó szeli ketté. A nevének vásárhely része onnan ered, hogy sok vásárt tartottak ott. Marosvásárhely legnagyobb fejlesztései az akkori (1902-1912) polgármesternek, Bernády Györgynek köszönhető. Ekkor épült szecessziós stílusban a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota is. Szecesszió jelentése: átfogó, első művészeti hullám, ami szabadon engedi alkotni a művészeket. Séta közben megnéztük Romulus és Remus szobrát, mely minden nagyobb városban megtalálható.

Bementünk a Kultúrpalota épületébe. Az épület nagyon nagy és gyönyörű kívül belül. 1911-1913 között épült, három emelete van. Benne található egy hatalmas hangversenyterem is, ami a földszinttől a harmadik szintig nyúlik. Oda bementünk és részt vehettünk egy főpróbán. A második szinten van a Tükörterem, a harmadik szinten pedig a könyvtár, amiben 1 millió kötet található. A Tükörteremben 12 ólomüvegablak található, ezek 4 balladát mesélnek el. Az épület domborművekkel és freskókkal, ólomüvegekkel van díszítve. Mindent kézzel festettek, minden emeletnek külön művész volt a tervezője. Íratlan szabály volt a kereszténység ábrázolása. A Kultúrpalota építése után egy évvel kitört a II. Világháború. Egy dombormű 70 éven keresztül be volt falazva és 2004ben találtak rá újra. Freskó: olyan festmény, amely vakoláskor készült, amíg még nedves volt a fal (sokkal tartósabb, időtállóbb lett tőle a mű). Ez a szecesszió egyik utolsó épülete.

Ezen a délelőttön megnéztük még a Teleki-Bolyai Könyvtárat (Biblioteca=Teleki-Bolyai) Ez a könyvtár Marosvásárhely egyik legjelentősebb nevezetessége. Ismertebb neve a Teleki Téka. Teleki Sámuel hozta létre a könyvtárat 40 000 kötetes gyűjteményével. 1500 előtti ősnyomtatványokat, kéziratokat és régiségeket őriz. A könyvek méret és téma alapján vannak elrendezve és latinul, angolul, görögül, franciául és magyarul íródtak. Például 1200 bibliáról szóló könyv, 29 kötet rézmetszet az ókori világról, enciklopédiák, szótárak találhatóak itt. 1525-ben készült az első erdélyi nyomtatvány, amely nemrég került elő. Sok könyv kézzel színezett híres festők által. Ma körülbelül 230 000 könyv van a könyvtárban.

A kirándulásunk 3.napjának a délutánján megérkeztünk Marosvécsre ahol meglátogattuk a Kemény-kastélyt. Először körbesétáltuk a parkját ahol 380 éves fákat láthattunk, amiket még Rákóczi György ültetett. Ezen kívül Kemény János és családjának a sírhelyét illetve Vass Albert jelképes sírhelyét és még ezen kívül egy helikon asztalt is megnézhettünk a kastélyparkban. A kastélynak csak az 1. és a 2. szintjét látogathattuk meg mivel a 3. szint sajnos nagyon rossz állapotban van. A kastély reneszánsz stílusú illetve nagyon sok helység van benne. A kastélynak nagyon sok tulajdonosa volt, Kemény János volt az utolsó. Mostanában szoktak itt koncerteket tartani. Nekem nagyon tetszett ez a kastély mert nagyon szép, illetve rendkívül érdekes volt.

Délután a marosvásárhelyi vár udvarán megettük a reggel elpakolt ebédünket, majd megnéztük a várpalotát, és az az előtti mellszobrokat is Károli Gáspárról és Kálvin Jánosról. Aznap este még meghallgattunk egy „orgonakoncertet” és mi magunk is kipróbálhattuk a hangszert.

4.nap   Mezőmadaras – Szováta – Parajd – Korond – Farkaslaka – Fehéregyháza – Segesvár – Mezőmadaras

Csütörtökön egy ínycsiklandó reggeli után Százhalombatta egyik testvérvárosába Szovátára érkeztünk a Sóvidék egyik legnagyobb városába. Itt megcsodálhattuk Európa legnagyobb heliotermikus tavát a több mint 120 éves Medve-tavat, majd egy tanösvényen végighaladva megtekinthettük a Sóhegyet amely a leülepedett sótömegek felszínre töréséből keletkezett csoda. Itt láthattunk egy botanikai különlegességet, a fák és növények alkalmazkodó képességeiről. Utunk következő állomása a népművészezéről híres Korond ahol a kézműves soron kézzel készített fazekas termékekkel találkozhattunk és megfigyelhettük a településre jellemző színeket és motívumokat is. 

Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.

Csütörtöki programsorozatunk utolsó állomása Segesvár volt. A vár régen börtön és fegyverraktár volt, mely kétszer leégett. A többszintes erős házakban körülbelül 800 éve laknak. A várat a 14-16. században építették. Az iskolához vezető híres diákok lépcsője 1642-ben épült, melyet mi is megmásztunk.

Vacsora után néptáncoltunk, ami a kedvencem volt az egész kiránduláson.

A templom után elsétáltunk a Bánfi kastélyhoz, ahol 1443 február 14-én Mátyás király született.

Az épületet először Ferenc József újíttatta fel, díszesebb kinézetűre, majd később 1941-ben Kós Károly restaurálta utoljára. 

Néhány hónapja készült a Határtalanul program keretében Erdély szépséges vidékére iskolánk 7.b osztálya. A pályázati munkát segítette a Vidékjáró Iroda, akik az öt nap programjának koordinálását előzetesen és menet közben is lelkiismeretesen végezték.
A 31 diák és 2 pedagógus vasárnap kora reggel indult nagy várakozással, hiszen közösségük – a Covid járvány miatt – még felső tagozatsokként egyszer sem vettek részt úgynevezett „ott-alvós” kiránduláson.
Első állomásunk a csodálatos Nagyvárad volt, ahol a Püspöki Palota festői kertjében hallgattuk meg, Árpád házi királyainkról, részletesebben Szent Lászlóról az ő szigorú, katonai neveltetéséről, s későbbi érdemeiről előadást, történelmi tényekkel, de szinte meseszerűen. Szó esett a tatárjárásról, török hódításról, Luxemburgi Zsigmondról és Dózsa Györgyről is.
A város példaszerűen gondozott belvárosában ismerkedtünk meg Ady Endre kedvenc éttermével, az Emke kávézóval, ahol Brüll Adéllal megismerkedett egykor, valamint a még ma is csodálatos belvárosi színházzal, ahol sok magyar híres színész érezte otthon magát (Gobbi Hilda, Kabos Gyula,…)

Szálláshelyünk a Zsobokon lévő Bethesda Gyermekotthonban volt, ahol házias meleg vacsorával, szeretettel vártak bennünket. Vacsora után találkoztunk a gyermekotthon kb. 40-45 lakójával (3-16 év) és műsorunkként a „Marosszéki kerek erdő” című dalt énekeltünk el és egy népmesét mondott egyik diákunk a gyerekeknek Ezután adtuk át a gyerekeknek és a pedagógusoknak az osztály szülői közössége által küldött hatalmas édesség csomagot.

Reggel buszunk a Mezőségen, az Erdélyi szigethegység festői tájain át vitt bennünket Válaszút településére, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány családi örökségként kialakított néprajzi gyűjteményét tekintettük meg, mely révén megismerkedtünk Erdély egyik legnagyobb textil-, fa- és kerámia gyűjteményével.
Új úti célunk a Tordai Sóbánya volt, ahol 120 m mélységben próbáltuk ki a visszhangot és ízleltük meg az egykori tengerek vizéből képződő só ízét. Utunk a Tordai-hasadékhoz vezetett, ahol néhány km-es túra során tekintettük meg ezt a természeti szépséget, amely kialakulását számos legenda magyarázza. Az egyik történetben a király az őt üldöző kunok elől úgy menekült meg, hogy égi fohásza hatására lova után kettényílt a föld, s üldözői halálukat lelték a kialakuló szakadékban.

A 3. napon az Erdélyi-szigethegységből ismét a Mezőség gondosan művelt, a háttérben a megnyugtató zöld minden árnyalatában pompázó dimbes-dombos lankái között haladtunk Szováta felé. A Medve-tó különleges keletkezésű alul sós, felül édesvizet tartalmazó heliotermikus tavát sétáltuk körül, megkóstoltuk az igazi székely kürtőskalácsot és „krumplicsipsz”-et. Kellemes sétát tettünk az elegáns üdülőváros modern, mégis hagyományokat ápoló épületei között, mely országuk legnépszerűbb és egyben legdrágább idegenforgalmi központja.
Szováta után elérkeztünk az igazi Székelyföld központi területeire, a Nyárád-vidék lankáira. Megtudtuk, hogy Nyárádszeredán választották fejedelemmé Bocskai Istvánt 1605 -ben. Korond kedves kézművesei kínálták portékáikat az út mentén, ahol vásárolhattak az otthon maradt családtagjainknak igazi erdélyi kézműves termékeket, melyeket szívvel-szeretettel-szakértelemmel készítettek.
Parajdot érintve Farkaslakán Tamási Áron emlékművét koszorúztuk meg, megtudva, hogy a Székelyföld egyik leghíresebb költője volt, Budapestre költözve Kossuth díjat is kapott.
Fehéregyházán megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet, majd Segesvári vár száz „diáklépcső”-jén keresztül mentünk fel a várba s tekintettük meg a festői környezetet.

A 4. napon Marosvásárhely városát és környékét ismertük meg. Az 1913-ban épült csodálatosan elegáns és tiszteletet sugárzó Kultúrpalota kiállítótermeit és hangversenytermét látogathattuk meg. Ez utóbbiban volt szerencsénk a Vásárhelyi Filharmonikusok főpróbájára 15-20 perc erejéig belehallgatni. Csodálatos volt, megpihent testünk, lelkünk.
Ezen a délelőttön betekintést nyerhettünk a Teleki-Téka csodálatos, 1902-ben Teleki Sámuel által létrehozott 40 ezer kötetet saját maga által összegyűjtött könyvtárát. A legősibb nyomtatványok 1500 előttiek és vannak olyan egyedi példányok, melyek csak itt találhatók meg a világon. Ebben az épületben található a Bólyai-emlékszoba, ahol a híres matematikus Bolyai Farkas munkásságba követhető nyomon és földi maradványai tekinthetők meg. Fia Bolyai János – „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője” – elmélete is teret kap a kiállításon.
Délutáni programunk Marosvécsére vezetett, a Kemény kastélyba. Megtudtuk, hogy a tulajdonos 10 éve vásárolta vissza a 900 éves kastélyt, mely nagyapjáé volt.
Bemutatta a kívülről kissé megkopott, ám a belső helyiségeit  szívvel, lélekkel, a család és a haza szeretetétől fűtve újított fel korabeli berendezésekkel:ebédlőket, gyerekszobát, nagyapja, nagyanyja szobáját, társalgót, ahol az Erdélyi kulturális élet 50 leghíresebb képviselője gyúlt össze Erdélyi Helikon néven (Tamási Áros, Vass Albert, Kós Károly, Reményik Sándor, stb.). Mesélt a nagy magyar feltalálókról, akik közül legtöbbnek bölcsője Erdélyben ringott, innen indultak és értek el világraszóló eredményeket. A vártulajdonos autentikus, zsigerekből jövő család-, haza-, és magyarság szeretete a leghitelesebb és legmegindítóbb előadás volt utunk során, melyet a gyerekek nagy tapssal köszöntek meg.
A délutáni séta során a marosvásárhelyi várat, vártemplomot sétáltuk körbe, ahol megemlékeztünk Károli Gáspár és Kálmán János munkásságáról is.

Az utolsó napon  „a Kincses Erdélyország” utolsó állomásaként Kolozsvár városát látogattuk meg, ahol Mátyás királyunk szülőházát, a központi helyzetű Mátyás templomot és Fadrusz János által készített, 1902-ben felavatott Mátyás szoborcsoportot tekinthettük meg. Rövid sétánk során a Babes-Bolyai híres Tudományegyetemét, a Magyar Református Kollégiumot és Erdély legnagyobb refomátus templomát is megnéztük.

Ezalatt az öt nap alatt a Határtalanul program keretében, az erdélyi, helyi magyar idegenvezetőink segítségével hetedikes diákjaink és mi pedagógusok is történelmet irodalmat, fizikát, matematikát, biológiát, földrajzot, vallásismeretet és gazdaságtant, etikát tanultunk, emberségbe, magyarságtudatba és szeretetbe ágyazva, mindezek mellett  úgy hogy közben csodálatos természeti, vidéki és városi környezetben tölthettük ezeket a felejthetetlen, rendkívüli tanítási órákat.

Köszönjük a lehetőséget, köszönjük az élményket.

Horváthné dr. Hidegh Anikó
intézményvezető

Néhány hónapja készült a Határtalanul program keretében Erdély szépséges vidékére iskolánk 7.b osztálya. A pályázati munkát segítette a Vidékjáró Iroda, akik az öt nap programjának koordinálását előzetesen és menet közben is lelkiismeretesen végezték.

A 31 diák és 2 pedagógus vasárnap kora reggel indult nagy várakozással, hiszen közösségük – a Covid járvány miatt – még felső tagozatsokként egyszer sem vettek részt úgynevezett „ott-alvós” kiránduláson.
Első állomásunk a csodálatos Nagyvárad volt, ahol a Püspöki Palota festői kertjében hallgattuk meg, Árpád házi királyainkról, részletesebben Szent Lászlóról az ő szigorú, katonai neveltetéséről, s későbbi érdemeiről előadást, történelmi tényekkel, de szinte meseszerűen. Szó esett a tatárjárásról, török hódításról, Luxemburgi Zsigmondról és Dózsa Györgyről is.

A város példaszerűen gondozott belvárosában ismerkedtünk meg Ady Endre kedvenc éttermével, az Emke kávézóval, ahol Brüll Adéllal megismerkedett egykor, valamint a még ma is csodálatos belvárosi színházzal, ahol sok magyar híres színész érezte otthon magát (Gobbi Hilda, Kabos Gyula, …)

Szálláshelyünk a Zsobokon lévő Bethesda Gyermekotthonban volt, ahol házias meleg vacsorával, szeretettel vártak bennünket. Vacsora után találkoztunk a gyermekotthon kb. 40-45 lakójával (3-16 év) és műsorunkként a „Marosszéki kerek erdő” című dalt énekeltünk el és egy népmesét mondott egyik diákunk a gyerekeknek Ezután adtuk át a gyerekeknek és a pedagógusoknak az osztály szülői közössége által küldött hatalmas édesség csomagot.

Reggel buszunk a Mezőségen, az Erdélyi szigethegység festői tájain át vitt bennünket Válaszút településére, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány családi örökségként kialakított néprajzi gyűjteményét tekintettük meg, mely révén megismerkedtünk Erdély egyik legnagyobb textil-, fa- és kerámia gyűjteményével.
Új úti célunk a Tordai Sóbánya volt, ahol 120 m mélységben próbáltuk ki a visszhangot és ízleltük meg az egykori tengerek vizéből képződő só ízét. Utunk a Tordai-hasadékhoz vezetett, ahol néhány km-es túra során tekintettük meg ezt a természeti szépséget, amely kialakulását számos legenda magyarázza. Az egyik történetben a király az őt üldöző kunok elől úgy menekült meg, hogy égi fohásza hatására lova után ketté nyílt a föld, s üldözői halálukat lelték a kialakuló szakadékban.

A 3. napon az Erdélyi-szigethegységből ismét a Mezőség gondosan művelt, a háttérben a megnyugtató zöld minden árnyalatában pompázó dimbes-dombos lankái között haladtunk Szováta felé. A Medve-tó különleges keletkezésű alul sós, felül édesvizet tartalmazó heliotermikus tavát sétáltuk körül, megkóstoltuk az igazi székely kürtőskalácsot és „krumplicsipsz”-et. Kellemes sétát tettünk az elegáns üdülőváros modern, mégis hagyományokat ápoló épületei között, mely országuk legnépszerűbb és egyben legdrágább idegenforgalmi központja.

Szováta után elérkeztünk az igazi Székelyföld központi területeire, a Nyárád-vidék lankáira. Megtudtuk, hogy Nyárádszeredán választották fejedelemmé Bocskai Istvánt 1605 -ben. Korond kedves kézművesei kínálták portékáikat az út mentén, ahol vásárolhattak az otthon maradt családtagjainknak igazi erdélyi kézműves termékeket, melyeket szívvel-szeretettel-szakértelemmel készítettek.

Parajdot érintve Farkaslakán Tamási Áron emlékművét koszorúztuk meg, megtudva, hogy a Székelyföld egyik leghíresebb költője volt, Budapestre költözve Kossuth díjat is kapott.

Fehéregyházán megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet, majd Segesvári vár száz „diáklépcső”-jén keresztül mentünk fel a várba s tekintettük meg a festői környezetet.

A 4. napon Marosvásárhely városát és környékét ismertük meg. Az 1913-ban épült csodálatosan elegáns és tiszteletet sugárzó Kultúrpalota kiállítótermeit és hangversenytermét látogathattuk meg. Ez utóbbiban volt szerencsénk a Vásárhelyi Filharmonikusok főpróbájára 15-20 perc erejéig belehallgatni. Csodálatos volt, megpihent testünk, lelkünk.

Ezen a délelőttön betekintést nyerhettünk a Teleki-Téka csodálatos, 1902-ben Teleki Sámuel által létrehozott 40 ezer kötetet saját maga által összegyűjtött könyvtárát. A legősibb nyomtatványok 1500 előttiek és vannak olyan egyedi példányok, melyek csak itt találhatók meg a világon. Ebben az épületben található a Bólyai-emlékszoba, ahol a híres matematikus Bolyai Farkas munkásságba követhető nyomon és földi maradványai tekinthetők meg. Fia Bolyai János – „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője” – elmélete is teret kap a kiállításon.

Délutáni programunk Marosvécsére vezetett, a Kemény kastélyba. Megtudtuk, hogy a tulajdonos 10 éve vásárolta vissza a 900 éves kastélyt, mely nagyapjáé volt.

Bemutatta a kívülről kissé megkopott, ám a belső helyiségeit szívvel, lélekkel, a család és a haza szeretetétől fűtve újított fel korabeli berendezésekkel: ebédlőket, gyerekszobát, nagyapja, nagyanyja szobáját, társalgót, ahol az Erdélyi kulturális élet 50 leghíresebb képviselője gyúlt össze Erdélyi Helikon néven (Tamási Áros, Vass Albert, Kós Károly, Reményik Sándor, stb.). Mesélt a nagy magyar feltalálókról, akik közül legtöbbnek bölcsője Erdélyben ringott, innen indultak és értek el világraszóló eredményeket. A vártulajdonos autentikus, zsigerekből jövő család-, haza-, és magyarság szeretete a leghitelesebb és legmegindítóbb előadás volt utunk során, melyet a gyerekek nagy tapssal köszöntek meg.

A délutáni séta során a marosvásárhelyi várat, vártemplomot sétáltuk körbe, ahol megemlékeztünk Károli Gáspár és Kálmán János munkásságáról is.

Az utolsó napon „a Kincses Erdélyország” utolsó állomásaként Kolozsvár városát látogattuk meg, ahol Mátyás királyunk szülőházát, a központi helyzetű Mátyás templomot és Fadrusz János által készített, 1902-ben felavatott Mátyás szoborcsoportot tekinthettük meg. Rövid sétánk során a Babes-Bolyai híres Tudományegyetemét, a Magyar Református Kollégiumot és Erdély legnagyobb refomátus templomát is megnéztük.

Ezalatt az öt nap alatt a Határtalanul program keretében, az erdélyi, helyi magyar idegenvezetőink segítségével hetedikes diákjaink és mi pedagógusok is történelmet irodalmat, fizikát, matematikát, biológiát, földrajzot, vallásismeretet és gazdaságtant, etikát tanultunk, emberségbe, magyarságtudatba és szeretetbe ágyazva, mindezek mellett  úgy hogy közben csodálatos természeti, vidéki és városi környezetben tölthettük ezeket a felejthetetlen, rendkívüli tanítási órákat.

Köszönjük a lehetőséget, köszönjük az élményket.

Horváthné dr. Hidegh Anikó
intézményvezető

A projekt címe: Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában, Szlovéniában és Horvátországban

Célunk Horvátország dél-baranyai régiójában élő magyarok, és a Muravidék megismerése. Fontosnak éreztük, hogy a programban résztvevő diákok nyitottak legyenek a határon kívül élő magyarság történelme, kultúrája, mindennapi élete iránt. Az utazás előtt a tantermünkben előkészítő órát tartottunk. A gyerekekkel közösen a programmal kapcsolatban összeállított ppt-t tekintettünk meg. A ppt a látnivalókra, a napokra lebontott programra vonatkozott.
Horvátország és Szlovénia térképén is megkerestük a programban szereplő városok helyét. Megbeszéltük gazdaságukat, földrajzukat, történelmüket. Részletesen kitértünk a magyar vonatkozású emlékhelyekre, városokra. Áttekintettük Muravidék történetét, annak magyar lakta településeit, a magyar nyelv jelenlétét és szerepét. A néphagyományok, népművészet jellemzőire is kitértünk. Végül rendszereztük a megszerzett ismereteket.

A két osztály beszámolója: