Történelmi kirándulás csúcsra érése (Pécsváradon a monostor és várlátogatás, és utána a Mecsek csúcsát a Zengőt megmászása) a 12. osztályosokkal (31 fővel) Tima Emese és Bálint Ákos pedagógusok kíséretével.
Köszönjük a Városi Önkormányzatnak a támogatást. „Csúcs csokival” a kuratórium is hozzájárult a célba éréshez.
2022. szeptember 7-én az ötödik évfolyam a Régészeti Parkba látogatott. Ezt a programot évről évre megrendezzük, és mindig nagy sikert arat. Iskolánk történelemtanárai kiemelten fontosnak tartják, hogy minden százhalombattai, vagy Százhalombattán tanuló diákunk tanulmányai során legalább egyszer ellátogasson ide. Minden alkalommal büszkeséggel tölt el bennünket, hogy városunk ilyen országosan is egyedülálló szabadtéri múzeummal rendelkezik. A Matrica Múzeum dolgozói szokás szerint kiváló múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveztek a gyerekeknek. Bízom benne, hogy minden ötödikes tanulónk érdeklődését sikerült felkeltenünk az új belépő tantárgy, a történelem iránt!
Íme egy kis válogatás a gyerekek beszámolóiból, illetve a parkban készült képekből:
Az idén is támogatta a százhalombattai Önkormányzat a történelmi kirándulásunkat, amely így már ötödször indult el gimnáziumi diákokkal, hogy túrázzon egy jót hazánk valamely történelmi helyének közelében. Idei konkrét túracélpontunk a Bakonyban lévő Cuha-patak völgye volt, a közelben lévő Zirci Apátság megtekintése szinte természetesen adta magát, hiszen Zircen keresztül vezetett utunk Vinyére a szálláshelyünkre.
Egészen szeptember végéig kitartott a nyárias meleg az idei évben, de október első hetére megérkezett az ősz. Ez a túrázáshoz ideális, bár este a tábortűz ellenére is előkerültek a meleg pulcsik, kabátok a 10 fok alatti hőmérséklet miatt.
Az első napon kb. fél 11-re megérkeztünk a szálláshelyünkre, ahol lepakoltunk és már indultunk is a Cuha-patak völgyébe. A turista útvonal sokszor a patakon vezet keresztül, ezért kértem, hogy mindenki bakancsban jöjjön. Ám elérve a patakmedret szomorúan-csodálkozva tapasztaltuk, hogy egy csepp víz nem sok, de annyi sincs benne. A helyiektől megtudtunk, hogy immár 2. hete száraz a patakmeder. A táj azonban gyönyörű őszies volt, 13 km-t tettünk meg, a patak mentén haladva, hogy visszaérkezzünk a szállásunkra kora délutánra. Ekkor bográcsban közösen főztünk magunknak egy jó nagy adag paprikás krumplit, amit még sötétedés előtt a szállás szaletlijében fogyasztottunk el, együtt mind a 38-en.
Másnap délelőtt reggeli után elhagyva a szállásunkat ismét bevettük magunkat az erdőbe. Csípős, de napfényes reggel után kellemes időben még a kabátok is lekerültek rólunk a túra alatt. A Fenyőfő közelében lévő Likas-kő és Pápalátó-kő volt utunk célpontja. A tiszta időnek köszönhetően, ha nem is láttunk el Pápáig, de Pannonhalmáig igen. Több erdei vadlest is láttunk, fakitermelés nyomait, állatlábnyomokat, az „élő” erdő nyomait.
Délben elfogyasztottuk elég „soványra” sikerült ebédünket (nem gimnáziumi csoportra mérték az adagot…) Majd bevonatoztunk Zircre. Miért vonattal, hiszen buszunk is volt? Mert ez Magyarország egyik legszebb vasútvonala. 2 viadukton és 3 alagúton, sziklák mentén, az erdőn keresztül halad szépen lassan a vonat, és még térerő sincs ezen a vidéken!
Zircen az Arborétumot és a Műemlékkönyvtárat néztük meg. Csodálatos a különböző fák, cserjék szabadtéri gyűjteménye, és itt is tapasztaltuk a szárazság nyomat, hiszen a természetes forrás által táplált patak medre itt is száraz volt. A ciszterci rend könyvtára pedig egyedülálló könyveket, kódexeket, XVI. századi éggömböt, földgömböt, asztalból nyíló könyvtári létrát tartogatott számunkra.
Utolsó előre nem tervezett (de a szolid ebédet ki kellett egészíteni) közös hamburgerezésünk után elindultunk haza. Kellemesen elfáradtunk, bakancsaink bár szárazon maradtak, de jó pár kilómétert tettünk velük. Természetesen már a jövő évi tervezgetés is megvolt, mi legyen a célpontunk.
Reméljük, hogy bárhova is megyünk hasonlóan jól sikerül!
Tima Emese
Két napot tölthettünk Vinyén a történelem tanárok által szervezett kirándulásunkon.
Első nap reggel 8 órakor indultunk busszal, a szállásra érkezéskor leraktuk csomagjainkat. Ezután végigtúráztunk a Cuha-szurdok ösvényen. A túrautvonal a patak mentén, néhol a patak medrében haladt. A nap végén a 15 kilóméteres táv után bográcsban főztük meg a vacsoránkat: paprikás krumplit. Az ételt a kimerült csapat jóízűen fogyasztotta el. Az este a tábortűz köré gyűltünk, sütögettünk és jól szórakoztunk. A második napunkon egy rövidebb táv állt előttünk, kb.7 km, a Likas-követ és a Pápalátó követ tekintettük meg. Ezután Vinyén ebédeltünk és a 12:50-kor induló vonattal utaztunk Zircre. Ez a vasútvonal Magyarország egyik legszebb és legrégibb hegyi vasútvonala, 3 alagúton és 2 kis völgyhídon halad át. Zircen a Ciszterci Apátságban megnéztük az Arborétumot és a Műemlékkönyvtárat, ahol tárlatvezetést kaptunk. Ezután mindenki megebédelt és egy jót aludt hazafelé a buszon.
Benedik Balázs 10.b
Gimnazista diákjainkkal 4. éve megyünk túrázni az őszi időszakban, egy-egy napra. Ezeken a kirándulásainkon a túrázás mellett mindig valamilyen történelmi nevezetességet is megtekintünk. Így jártunk már Recsken, kőszegi várban,felvidéki váraknál.
Idén decemberben láttam meg egy felhívást a Honvédelmi Sportszövetség részéről, melyben olyan tevékenységeket támogattak, mely a hazaszeretetet, a túrázással, a testi és szellemi kihívásokat ötvözi.10 napom volt a pályázat beadására és 3 héten belül meg is érkezett a pozitív válasz: mehetünk, ’zöld utat kapott’ a Zemplénbe tervezett kirándulásunk. A Honvédelmi Sportszövetség a kirándulás MINDEN költségét fizette 28 tanuló és két kísérő tanár számára.
Ötletekben nálam sosincs hiány, hiszen hazánknak e távolabbi vidékére rég óta szerettem volna elvinni diákjainkat, így ami a 2 napba belefért megmutattam nekik. Ezt a távolság miatt mindenképp csak „ottalvós” kirándulásként lehetett megvalósítani, ami külön örömmel töltötte el őket.
A tervezett programot szinte maradéktalanul sikerült megvalósítanunk: aggteleki Cseppkőbarlang, Sárospatakon a vár, Megyer-hegyi tengerszem és egy túra a Borsó-hegyre.
2019.02.27-én a hosszú utazás miatt 7órakor indultunk, és a forgalom miatt több mint 4 óra múlva értük el az aggteleki Cseppkőbarlangot, mely az UNESCO világörökség része. Túravezetővel végigjártuk a Vörös-tói középtúra útvonalát, 2,3 km hosszan csodálhattuk meg az évezredek folyamán kialakult páratlan szépségű képződményeket. Az Óriások termében teljes sötétségben hallgatott zene katartikus élmény volt! A téli látogatásunk még egy szerencsés élményt hozott magával: a barlangban telelő és most még ott alvó denevéreket is láthattuk. Innen ismét nem rövid buszozás után értünk el Sárospatakra, ahol utolsókként engedtek be a Rákóczi-várba, hogy megtekintsük a kiállítást. Ezután elfoglaltuk szálláshelyünket Sárospatakon, egy lovas tanyán. Igazán sajnáltuk, hogy nem nyári időszakban voltunk ott, hiszen volt mászófal, állatok, tűzrakóhely és gyönyörű környezet kedves vendéglátókkal.
Másnap ismét korán indultunk, reggeli után elkészítettük magunknak a tízórait. A reggel 8 óra már a szőlőtőkék közt vezető úton túrázva talált bennünket, szikrázó napsütésben, de még kissé csípős időben. A Megyer-hegyi tengerszemnél csodálatos panoráma tárult elénk, és legnagyobb meglepetésünkre a tó szinte teljesen be volt fagyva. Miután kigyönyörködtük magunkat a tanösvényen indultunk visszafele, majd buszunk ennek végén összeszedett bennünket, s indultunk Hejcére. Meglehetősen úttalan utakon mentünk faluról- falura, néhol a helyiek rá is csodálkoztak hatalmas buszunkra, ritkán jár azokon az utakon ilyen! J
A faluba beérve, mikor az étteremben egyeztettem a túra utáni kései ebédünk időpontját, a helyiek mondták: ”….ááááá, nem fognak annyi idő alatt visszaérni!” A Zemplén egyik -735 méteres csúcsára, a Borsó-hegyre mentünk, ahol egy katonai emlékhelyet hoztak létre. 2006-ban itt zuhant le egy békemisszióról hazatérő szlovák repülőgép. Az emlékhely a tragédia januári évfordulója miatt koszorúkkal és virágokkal volt borítva.
Odafele 6 km-es út végig emelkedőn vezetett, hol kevésbé, hol meredekebben kaptató erdei úton, jó erőpróbát jelentett a túrához kevésbé szokottak számára. A lefelé vezető utat az általam tervezett idő alatt megjártuk, a helyiek ezt ’ejhák’-ba és ’ez igenek’-be bújtatott mondataikkal ismertél el jó teljesítményként.
Valóban erős tempót kellet diktálnom a busz vezetési ideje miatt, hiszen még várt ránk a hazaút. A megtett 18 km-rel a maximumot hoztam ki a társaságból, akik jól eső fáradtsággal tértek haza. Az utazás végén megköszönték a lehetőséget, az élményeket, az együtt töltött időt.
Ez a túrázós csapat- kisebb-nagyobb változásokkal már 2-3 éve van együtt a túráinkon. Az őszi egy napos túrán pontosan ez a társaság járta végig velem Kőszegi-hegység tájait.
Ígérem, jövőre is folytatjuk, teveim szerint a Bakonyban.
Immár 4. éve szervezünk ősszel történelmi kirándulást iskolánk gimnazistái számára. Önkormányzati támogatással az ország olyan, messzebbre lévő tájait, történelmi emlékhelyeit célozzuk meg, ahova tömegközlekedéssel nem jutnánk el egy nap alatt.
Az idei évben a hagyományainkhoz híven ismét elindultunk történelmi ismereteinket szélesíteni és egyben hazánk tájain túrázni, elérni a Dunántúl legmagasabb pontját. A nagy távolság miatt kora reggel indultunk első megállónk felé, Kőszegre. A vár megtekintése után a szépen felújított belvárosban megnéztük a templomokat,a Jurisics téren álló Sgraffitos házat, melynek felirata a 9. évfolyamban ajánlott olvasmányként Ottlik műhöz is kapcsolódik. Ezután elindultunk Velembe, túránk kiindulópontjára. Mielőtt azonban elindultunk volna 2,5 órás kaptatós utunkra, megnéztük a Korona – bunkert, ahol a Szent koronát őrizték 1944-ben. A gyönyörű őszi erdő, a nyárias meleg, a kilátó 2 ország határán való elhelyezkedése mind – mind hozzájárult, ahhoz, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodjunk.
(Tima Emese)
Reggel hétkor vettük kezdetét kalandos napunknak, amit egy háromórás buszúttal indítottunk. A csapat már ekkor jól megtalálta a közös hangot.
Első megállóhelyünk Kőszeg macskaköves utcáin volt. Itt megnéztük a kőszegi várat (más néven Jurisics-várat), illetve egy házat, amelynek falán Ottlik Géza Iskola a határoncímű regényéből egy kulcsfontosságú, latin idézetet láttunk. A rövid városnézés után kezdetét is vette túránk Velemben. A csapat elején lévők térképpel a kezükben mutatták az utat nekünk, s mi lelkesen mendegéltünk utánuk. Hegynek fölfelé menet páran megfogadtuk, hogy ezentúl nem „lógjuk el” a tesiket, és hogy naponta eljárunk majd edzeni, hiszen ez az út még pár sportoló számára is fárasztó volt. De a cél lebegett szemünk előtt, ami tartotta bennünk a lélekerőt. Útközben szerencsénk volt egy régi laktanyát megtekinteni, illetve mondanom sem kell, milyen gyönyörű, őszi természetben kirándultunk. Délután három óra tájt meg is érkeztünk célunkhoz, az Írott-kőhöz. Káprázatos látvány fogadott minket a kilátó tetején. Pár fénykép készítése után folytattuk utunkat vissza, szorosan egy patakocska mellett. Összességében véve egy felejthetetlen napot töltöttem el diáktársaimmal és tanáraimmal. Jövőre is számítani lehet rám!
(Iváncsics Noémi 9.a)
Október tizedikén elindultunk, hogy megcsodálhassuk Kőszeg és Írott kő várát. A három órás buszút során Magyarország jellegzetes tájain haladtunk, hogy végül elérjünk Kőszeg várába. Miután megismertük a vár történetét, és szétnéztünk a főterén, továbbutaztunk Velem falujába, hogy kezdetét vegye a 16 kilométeres túra. A meredek emelkedőkön haladva megálltunk egy kápolnánál, kicsivel később pedig egy volt szovjet laktanyába pillantottunk bele. Minden egyes kilométer során egyre magasabbra kerültünk, és egyre szebb tájakat láthattunk, de a kilátás Írott-kőről túltett mindenen. Miután számtalan fotót készítettünk, visszaindultunk a buszhoz, gyönyörködve az érintetlen természetben. Igaz fáradtan értünk haza, de rengeteg emlékkel gazdagabban.
(Bubelényi Alexandra 10.b)
Október 10-én részt vettünk ezen a túrán, amelynek során megnéztük Kőszeg városát. A városnézés után végigmentünk az Írott-kő tanösvényen, aminek végén a kilátóba is felmentünk. Azért is volt nagyon jó ez a kirándulás, mert egyszerre voltunk Magyarországon és Ausztriában. Ezen kívül az út során bár különböző osztályokból jöttünk, de összeszoktunk egy vidám társasággá. Ez a nap hatalmas élmény volt.
(Pier Antónia 11.b)