Az állatok világnapját idén rendhagyó módon ünnepeltük iskolánkban. A vírushelyzet miatt sajnos elmaradtak a nagyok által tartott előadások, amelyeken a saját kisállatukat mutatták volna meg az alsósoknak, és a felelős állattartásra hívták volna fel a kisebbek figyelmét. Bízunk benne, hogy jövőre visszatérhetünk ehhez a hagyományunkhoz is, mert nagyon élvezték a picik.

Ebben a tanévben a zöld folyosón egyik tanítványunk, Éberl Márton 7.a osztályos tanuló fotóiból tekinthettek meg egy kis kiállítást az érdeklődők, illetve a virtuális térben megnézhették Szabó Sznjezsana 7.b osztályos tanuló által készített prezentációt egy érdekes állatról, az axolotl-ról. Emellett játékos feladatgyűjteményt és barkácsolós ötleteket osztottunk meg a tanító nénikkel, melyeket az év során bármikor használhatnak.

Szintén idei újításként a Karácsony tanya lovait örvendeztettük meg egy kis almával. Ezt szeretnénk jövőre kiszélesíteni, és több segítséget nyújtani a gyerekekkel állatmenhelyeknek és lovas tanyáknak különféle adományokkal, legyen az étel vagy takaró; játék; leselejtezett labda; vagy bármi, amivel egyrészt segítünk az állatokon, másrészt örömet is okozunk vele.

Szalontai Szilvia (szervező pedagógus)

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

Kísérletekre épülő együttgondolkodás a természetes folyamatokról két órán keresztül – ez volt a programunk pénteken délután. A kémia-, fizika-, biológia  törvényszerűségeiről szólt Róka András előadása az ELTE-n. Csak kapkodtuk a fejünket az egymást követő kísérletek közben. Nagy élmény volt. A mindennapi élethez szükséges kémiai ismeretek állandóak az óráinkon, ahogy itt az egyetemen is. A globális- és helyi környezeti problémák megértéséhez szükséges kémiai alapok átgondolása izgalmas. Az élményszerű, szemléletes kémia előadás megerősített minket abban, hogy az érdeklődési körünknek megfelelő fakultáción ülünk, hogy bármilyen pályát fogunk választani, valahol mindig ott lesz a kémia.

11. osztályos kémiások

Az idei tanévben is iskolánk adott helyett a Bolyai Matematika Csapatverseny megyei/körzeti fordulójának október 11-én.

Néhány nap múlva kaptuk az örömhírt, hogy sikerült a megyei legjobb 6 közé jutnunk és október 24-én várnak minket Budaörsre, az eredményhirdetésre. Nagyon izgalommal hallgattuk az eredmények felsorolását. A díjak átadása közben rövid hangversenyeket hallhattunk a helyi iskola diákjainak előadásában. Következett a 4. évfolyam, de nem hallottuk a csapatunk nevét. Vagyis az első 3 közé jutottunk!!! Végül kiderült, hogy 2. helyezést sikerült elérnünk. Az okleveleket és az ajándékainkat a színpadon vehettük át.

Néhány közös fotó elkészítése után boldogan indultunk haza. Jövőre újra megpróbáljuk! 

A Gyökvonók csapata: Kajtár Angéla, Kajári Áron, Mikhail-Tóth Zakaria 4.b osztályos tanulók és Turi Hajnalka felkészítő tanáruk

Velencei kalandozások

Idén 18. alkalommal szerveztünk a biológia tagozatosoknak terepgyakorlatot a Velencei-tó partján. A 3 nap nem telt el unalmasan:

„Szeptember 11-én reggel, mikor felkeltem, egy nagyon furcsa érzés fogott el azzal kapcsolatban, hogy valami úgysem úgy fog történni, ahogy kellene. Nem sokkal később természetesen be is igazolódott az érzésem, ugyanis az Érd alsóról induló vonat pont a szemünk előtt suhant el. „ (…)

„A kocsi (vonat) egész úton ízetlen diákhumortól volt hangos, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„… leszálltunk a vonatról és elindultunk megkeresni a szállást. Mint ahogy az megszokott a hasonló alkalmakkor, most is rendkívül szigorú, katonás rendben, „ki kivel akar aludni” alapon beosztottuk a szobákat, amik nagyon tágasak voltak … Az ablakok egyébként nagyon jól jönnek, ha az ember egy fárasztó túra után tér szállására, és leveti meggyötört túrabakancsát virágillatúnak erőlködéssel sem mondható lábáról.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Az első napon körbe bicikliztük a tavat, ami páratlan élmény volt, útközben megálltunk pár növényt lejegyzetelni, de ez hozzátartozik a terepgyakorlathoz. „ (Baráth Szonja Réka, 10.b)

„Az első megállónk egy ligetes autóúton volt, amerre nem sokan járnak autóval, mégis találtunk egy elütött mezei nyulat. Az egyébként igen termetes egyedet néhány őrült, köztük én is, valami beteges érdeklődéssel vizsgálta egészen az utolsó pillanatig, amíg el kellett indulni a következő helyszínre, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Dinnyésen elmentünk a várparkba, ami egészen lenyűgöző volt. Az ottani középkori magyar várakat, és még sok minden mást egy férfi készítette a saját kezével, de úgy, hogy azok megszólalásig hasonlítottak az eredetire.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

A dinnyési fertőn, a madárrezervátumban „egy szimpatikus, természetközeli férfi várt minket 3 kis nádi poszátával. Az első madarat én engedhettem szabadjára, és életem egyik legizgalmasabb pillanata volt. Úgy álltam ott az apró testtel a kezemben, mint egy kisgyerek, aki azt kapja karácsonyra, amire mindig is vágyott. Mindenki arcára kiült valamiféle különös izgalom, szívmelengető volt látni, hogy mindenkinek egy hasonlóan kedves emlékké lett a madárgyűrűzés, mint nekem.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

A három nap alatt kerékpárral és saját lábainkon ismerkedhettünk meg a tó és környéke természeti kincseivel, növénytársulásaival, geológiai értékeivel.

„Délután sem unatkoztunk, mivel csapatokban különféle feladataink voltak, fajlistát írtunk, a Velencei-hegységgel kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk, mikroszkópoztunk, és a személyes kedvencem, amikor a Velencei-tóból mintát vettünk és megvizsgáltuk, van-e benne olaj, réz, klór, ólom.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

„A nap utolsó óráiban pedig meghallgattuk a 9.-esek előadásait és teljes mértékben magunkra ismertünk, ugyanilyenek voltunk egy évvel ezelőtt, és nagyon arcul csapott a felismerés.” (…)

Utolsó nap a jegyzőkönyvek szépítése és a beszámoltatás maradt, majd az ebéd elfogyasztása után elindultunk haza fáradtan, de élményekben gazdagon.

Két év múlva, ugyanitt!