Éneklés, írás, rajzolás… Mindegyik az önkifejezés egyik formája. Amikor szenvedéllyel csinálsz valamit, ami másoknak is örö
met szerez. Amikor az összetartásnak köszönhetően minden értelmet nyer, mert kölcsönösen tanultok egymástól. Ugyanezt a hatást érte el Charles Dickens Karácsonyi éneke, amit 2019. nov. 22-én néztünk meg Székesfehérváron a The American Drama Group Europe előadásában.
A történet középpontjában egy arrogáns, fösvény öregember van, Ebenezer Scrooge, aki mindennemű kedves gesztust, mások iránti szimpátiát és egyéb hasonló dolgot (köztük a karácsonyt is) megvetve tengeti napjait, mígnem Szenteste Jaboc Marley látogatása mindent megváltoztat. Az egész életében csak a pénzzel törődő volt munkatársa megpróbálja figyelmeztetni, nehogy az elkövesse ugyanazt a hibát, amit ő holtában már nem tud kijavítani. Scrooge-ot három különös idegen látogatja meg aznap éjszaka: a múlt, a jelen, valamint a jövő szelleme. Az eddig pökhendi öregember egy olyan leckét tanul, ami sosem fog elfelejteni.
Az előadást angolul tekintettük meg, ahol a színészek anyanyelvi beszélők voltak. A szereplők játéka egyszerre nevettette meg és gondolkodtatta el a közönséget. Igaz, próbára tette az angoltudásunkat, de a gyakorlás szempontjából senki sem vesztett vele semmit.
Azzal is elnyerhette a nézők tetszését, hogy csupán néhány színész, egyszerre több karakter szerepét is elvállalva mutatták be a cselekményt. Ezenkívül jó néhány kreatív megoldást láthattunk. Pl. Tiny Timet egy bábuval helyettesítették, a múltat bemutató „lélek” a Scrooge főnöke által szervezett karácsonyi ünnepély alkalmából cukrot osztogatott a nézőközönségnek, ami által úgymond kommunikáltak velünk, a kattogó óra hangját maguk a színészek adták ki, mikor egy újabb kísértet látogatta meg a főszereplőt, ami szerintem egyben az idő múlását is jelképezte, mit nem szabad elvesztegetni.
Azoknak tudom ajánlani a színdarabot, akik szeretik az elgondolkodtató műveket, jelen esetben a Karácsonyi éneket, aminek megnézése után még ha egy pillanatra is, de belegondolunk abba, mi lenne, ha velünk történne ez, mi lennénk Scrooge helyében. Újraértékelhetnénk egész eddigi mivoltunkat, és ráébredhetnénk arra, milyen hálásnak kell lennünk az életért, minden egyes percéért. Az idő az, amit sose kaphatunk vissza.
Kubinszki Eszter 9.ny osztály