Április 4.-e és 7.-e között, részt vehettem a Nobel-díjasok és Tehetséges Diákok XVIII. találkozóján, Szegeden, rajtam kívül még 3 diáktársammal együtt. Nagyon vártuk már mindannyian, hogy élőben is találkozhassunk és hallgathassunk Nobel-díjas tudósokat, és megtapasztalhassuk ilyen fiatalon, milyen is a természettudományok világa kicsit közelebbről. El is indultunk hát utunkra április 4.-e reggelén.
Kalandunk a vártnál, egy kicsit izgalmasabban kezdődött, hiszen intercity vonatunkat, röpke 40 perc után, le kellett váltanunk vonatpótló buszokra, majd vissza vonatra. Ez okozott egy kis problémát, mert sajnos 80 perces késéssel értünk Szeged városába.
Amint megérkeztünk, nagyon kedvesen fogadtak minket a szállodában, a Hunguest Hotel Forrásban****, ahol rögtön meg is kaptuk programfüzeteinket, pólóinkat és badge-einket. Ezt követően várt ránk a jól megérdemelt ebéd, ami szerintem a hosszú és döcögős út után nagyon jól esett. Ezután a szobáink elfoglalása következett, amitől bevallom kicsit tartottam, mert féltem, hogy idegenekkel kerülök össze, de hála égnek nem így lett, mert 2, kétfős szobában helyeztek el minket. Hétfői napunkon volt egy gyakorlat, ami a Szegedi Tudományegyetem egyik laboratóriumában lett volna, de azt az előbb említett vonati kellemetlenségek miatt lekéstünk.
Ez viszont nem tántorította el az Arany sulisokat, hiszen egyből ebéd után, el is indultunk a programfüzetben található ’’ Szeged Rallyra’’. Ennek a keretein belül, kicsit körbe járhattuk Szegedet és megtekinthettük a főbb nevezetességeit is. Ebben a pár órában nem csak sétálgatnunk kellett, hiszen kaptunk egy feladatlapot, amit különböző állomások érintése segítségével tudtunk csak kitölteni. Jártunk a Tisza parton, ahol a város történelméről tudtunk meg információkat; ellátogattunk a Szegedi Dómhoz, aminek mind a 302 lépcsőfokát megmászva gyönyörű kilátással találtuk szemben magunkat; továbbá megnéztük a Reök-palotát is, valamint a Kossuth Lajos teret, aminek közepén el kellett énekelnünk a Kossuth nótát.
Természetesen minden helyszínen „beépített emberek” segítették a tovább haladásunkat. Miután ezzel sikeresen végeztünk, visszatértünk szállodánkba, és egy kis pihenés után lementünk vacsorázni. Ezzel zárult a mi április negyedikénk.
Második napunkat, nagyrészt az érdekesebbnél érdekesebb előadások tették ki. Reggeli után, 8 órára, már ott voltunk a József Attila Tanulmányi és Információs Központba, ahol a megnyitó után már hallgathattuk is az első Nobel-díjas előadót. Aaron Ciechanover, a koronavírus betegség gyógyításához vezető úton való jelentős bioetikai problémák megoldásáról és a COVID-19 világjárvány tanulságairól beszélt.
Nagyon izgalmas volt az első ilyen előadás, már csak azért is, mert nem tudtuk mire számítsunk. Mivel az egész angolul volt, némi kihívást is jelentett nekünk, mert ez által dupla figyelmet igényelt. Az ezután soron lévő bemutatók, az idegekről és magáról a Nemzeti Tudósképző Akadémiáról szóltak, valamint ”Az év diákja 2022”elismeréssel díjazott, Lemaitre Lucien előadását is meghallgathattuk.
Amint ezeknek vége lett, ebédeltünk egyet, majd indultunk is tovább a Szegedi Városi Sportcsarnokba, ahol egy szimultán laboratóriumi gyakorlaton vettünk részt.
Ez volt az egyik kedvenc programom, még azt is elfeledtette velem, hogy idegen gimnazistákkal kellett együtt dolgoznom. A feladatunk az volt, hogy az előttünk levő, már megsokszorosított DNS mintákat szétválasszuk gélelektroforézissel. Ehhez segítségünkre volt egy automata pipetta, egy elektroforézis berendezés, egy feladatlap és segítők, ha elakadnánk.
A gyakorlat lényege az volt, hogy a DNS-mintákat tartalmazó gélt egy homogén elektromos erőtérbe helyezzük (az az, az elektroforézis berendezés zsebeibe, az automata pipetta segítségével), olyan módon, hogy a DNS-t tartalmazó zsebek a negatív pólus felé legyenek. Ezt azért kellett, mert a DNS-molekulák negatív töltésűek, így a pozitív pólus felé igyekeznek majd. A DNS molekulák nagyságától függ a haladási idő, ezért mindenképp várni kell a betöltés után. Ha elég ideig vártunk, akkor azt tapasztalhattuk, hogy a különböző méretű DNS-ek elváltak egymástól: a nagyobb (hosszabb) méretű DNS-ek a zsebekhez közelebb, míg a rövidebbek a zsebektől távolabb álltak meg. Amíg várakoztunk az eredményekre, addig a feladatlapon található feladatokat kellett megoldanunk. Az egyik a társaimnak is nagy falat volt, 11.-esek voltak, de ők sem értették, így tanári segítség igénybe vétele után tudtuk csak megoldani. Ez a feladat az öröklésmenet meghatározása volt, meg kellett állapítanunk, hogy testi kromoszómához vagy X-kromoszómához kötve öröklődik ez a gén. A másik feladat egyszerűbb volt, ott páciensekről láthattunk leírást, illetve egy gélképről, és ezek alapján kellett javaslatot adnunk, az egyes betegek gyógyszer használatára.
Mindez után, visszamentünk a TIK-be, majd onnan tovább nem kellett mennünk, hiszen ugyanott, ahol a nap elején voltunk, folytatódtak az előadások. Egy 1órás kávészünet után, Kurt Wüthrich, Nobel-díjas biofizikus online monológját tekinthettük meg, ”Az élet molekulái: DNS, RNS, fehérjék – a történelem perspektívájába helyezve” címmel. A keddi napunk, ami talán az egyik leghosszabb és legfárasztóbb volt, a szállodába visszatérve egy vacsorával, és egy esti wellnessel ért véget.
A szerdánk, hasonlóképpen alakult, mint az előző nap. Ugyanúgy reggeli után, rögtön a TIK-ben kezdtünk, ahol már Erwin Neher, a következő Nobel-díjas várt ránk. Előadásának címe
’’ Dynamic Priming of Synaptic Vesicles: Consequenses for Short-term Plasticity and Heterogeneity among Synapses ’’ volt.
Fontos hozzá tennem, hogy Erwin Neher volt a kedvenc Nobel-díjasom. Nagyon szimpatikus, kis alacsony, tényleg tudósnak kinéző, idős úriembernek tűnt. A kávészünet után, folytatódtak is a bemutatók, a tegnap már elkezdett, idegtudománnyal kapcsolatban. Ezeket több magyar, illetve más nemzetiségű előadók személyében hallgathattuk meg. Ahogy ennek vége lett, mehettünk is ebédelni csupán egy szinttel lejjebb a központban. Viszont nem csak ennyiből állt a napunk, hiszen a gála ünnepség is ezen az április 7-én került megrendezésre. A hosszas készülődés után, a Szegedi Nemzeti Színházba kellett mennünk, ami a szállodától mindössze, 10 perc sétára volt. Kicsit nehézkesebben, és lassabban ment ez az út, mint vártuk, már csak azért is, mert én azt a 1,5 kilométert, magas sarkúban terveztem legyalogolni.
Jelentem, ez oda-vissza sikerült. : )
Miután elfoglaltuk helyeinket, el is kezdődött a műsor, még pedig egy kis néptánccal. Ezt követően, a Talentum-díjak átadására került a sor, amelyeket Varró András és Erwin Neher nyújtott át a nyerteseknek. A két órás rendezvény leforgása után, átmentünk a Tisza Szállóba, ahol egy teremben a Nobel-díjasokkal, állófogadásos vacsorán vettünk részt. Ezután már csak a visszafele út és egy jó alvás várt ránk.
Utolsó napunkat, a csütörtököt, frissen indítottuk, ugyanis már 6.20-kor lent voltunk indulásra készen. Megreggeliztünk, majd busszal elvittek minket, a már jól megszokott József Attila Tanulmányi és Információs Központba. Itt még egy Nobel díjas, Peter Doherty online előadását nézhettük meg, és kérdezhettünk tőle, úgy ahogy az összes eddigi Nobel-díjas prezentáció után.
Ezeket mindig nagyon vártam, mert érdekelt, hogy a velem egykorúak, vagy egy picivel idősebbek mire kíváncsiak, és mit kérdeznek meg ezektől az emberektől. A délelőtt hátralevő részében, a szerdai napon Talentum-díjjal díjazottak előadásait hallgathattuk meg, ami nagyon jó lezárás volt, mert az utolsó bemutatóban Kovács Norbert, különböző betegségekről, mint például a Parkinson-kórról is, és annak eddigi gyógyításairól beszélt.
Ez egy lenyűgöző kutatás és előadás volt, mindannyiunknak nagyon tetszett. Ezek után már csak a hosszú, vonatút várt ránk, ami visszahozott ide minket, Százhalombattára.
Összességében, nagyon örülök, hogy én lehettem az egyik diák, aki lehetőséget kapott, hogy elmehessen és, hogy mélyebben is bele láthasson ebbe a világba. Elképesztő volt ilyen nagy emberekkel találkozni, és meghallgatni őket közelről. Nagyon alázatosak, és példamutatóak voltak, amire természetesen lehetett számítani, de azért még is csak olyan sikereket értek el, amitől ezt valaki megkérdőjelezhetné.
Ha netalántán a közeljövőben, érkezne még egy ilyen ajánlat, kérdés nélkül elfogadnám, és nem utasítanám vissza, ahogy most sem tettem. Nagyon jó élményekkel, és tudással gazdagodtam, köszönöm, hogy a részese lehettem.
Kovac Vivien