Pályázat azonosító: HAT-KP-1-2021/1-001012
Pályázat címe. Megőrzött múlt – Történelmi körutazás Erdélyben
2022 februárjában megtudtuk, hogy nyertünk a Határtalanul pályázaton, és május 9-13-ig Erdélybe utazhatunk. Nagy volt az öröm és az izgalom. Diákjainkkal ötödikes koruk óta készültünk az utazásra, és reménykedtünk, hogy részt is vehetünk. A Covid miatt kérdéses volt, hogy kik utazhatnak. Közben lázas gyűjtőmunka folyt: az utazás során érintett településekről mindenféle információt begyűjtöttünk, amely interneten, könyvekben, újságokban elérhető volt. Március végétől a korlátozást is eltörölték, így az oltatlanok is utazhattak.
Történelemtanárként ppt-t készítettem, megtartottam az előkészítő órákat, amelyeken tájékoztat- tam diákjainkat a meglátogatandó települések kulturális örökségeiről, a történelmi múltról, hogy miért kell útlevél/ személyi igazolvány, miért lépünk határt, pedig magyarok lakta településekre látogatunk. Megismerkedtünk a meglátogatandó területek etnikai összetételével, ennek is a történelmi okaival.
Végre elérkezett az utazás napja: 44 diákkal és három kísérő pedagógussal vágtunk neki a hosszú útnak. Kiváló buszvezetőnk volt, aki mellett folyamatosan biztonságban érezhettük magunkat, és nagyszerű idegenvezetőket kaptunk, akik nagyon sok érdekességet mondtak el az adott településről, személyről, épületről, melyeket könyvekben, interneten nem olvashattunk.
Első nap Nagyváradon voltunk, Szent István városában, ahol megcsodáltuk a templomot, a Püspöki Palotát, gyönyörű szecessziós épületeket, a Holnap szerzőivel fotózkodtunk, menet közben Szigligeti Ede szobrának intettünk a színház előtt. A várba is elsétáltunk, és meghallgattuk a történetét. Zsobokon nem győztünk csodálkozni a ,,kivarrt” út történetén, gyönyörködtünk a kalotaszegi szőttesekben, és megismerkedtünk a nevelőotthon lakóival. Este fáradtan érkeztünk meg Mezőmadarasra, ahol kedves szállásadóink végtelen szeretettel fogadtak, és megvacsoráztattak bennünket.
Második napon Találkoztunk a mezőmadarasi iskolásokkal, átadtunk négy gyümölcsfát. Reméljük, ha legközelebb megyünk, már együtt ehetjük a termést. A Tordai-hasadékot és a sóbányát is megcsodálhattuk ezen a napon, ahol megnyugodtunk, mert a sóbányában annyi só van, hogy az egész világnak elég 100 évig.
Harmadik napon Marosvásárhely következett: a vár a Bolyaiakkal, a szoboregyüttest is megkoronáztuk az iskolával szemben. Bementünk a Teleki Tékába, ahol könyvritkaságokat is láthattunk. Jártunk a Kultúrpalota Tükörtermében, felelevenítettük a népballadákat, amelyeket az üvegablakokon láttunk. Földrajzi ismereteinket bővítettük Szovátán a Medve-tó megismerésével, Korondon ajándékokat is vásároltunk, Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron szobrát, Szejkefürdőn egy medve megelőzött bennünket, kicsit ,,átrendezte” Mini Erdélyt, ezért azt nem tudtuk megnézni. A nap végén Csíkszeredán – egy szállodában – vacsoráztunk, és hajtottuk álomra fejünket.
Negyedik nap is teli volt élménnyel és csodával: Csíksomlyón a kegytemplom, Székelyudvarhely nevezetes épületei és a Mikó-vár, ahol a néprajzi kállításra is bemehettünk. Megálltunk a mádéfalvi emlékműnél. Gyergyószentmiklós és Karcfalva után újabb csodák következtek: Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Nap végén visszatértünk Mezőmadarasra, ahol egy esti sétán a csillagképeket is megvizsgáltuk.
Elérkezett az ötödik nap. Szomorúan vettük tudomásul, hogy haza kell indulnunk. Szerencsére nem egyenesen: megnézhettük még a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt, a Bánffy-kastélyokat és Kolozs- váron Mátyás király és Bocskai István szülőházát, a templomot, ahol 50 alkalommal volt országgyűlés,
láthattuk a szoboregyüttest, és még fagyizhattunk is a szakadó esőben, de az is jó volt. Késő este értünk haza nagyon fáradtan, de teli élményekkel.
Utunk során csodálatos magyar emberekkel találkoztunk, mesés helyeken jártunk, és csodálatos legendákat, meséket hallottunk. Itthon igyekeztünk átadni az iskola többi tanulójának, pedagógusának is az élményeinket. Jövőre ők is szeretnének utazni, sőt a mostani utazáson részt vett diákjaink a szüleikkel is szeretnének visszamenni Erdélybe, hogy együtt is láthassák a sok csodát. Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette ezt a felejthetetlen kirándulást.
Megtartottuk a tematikus napot és az értékelő órát is, ahol a képek segítségével felidézhettük még egyszer az élményeinket.