Március 16-án, hétfőn a 10.b osztály emelt szintű biológiás csoportjával szakmai terepgyakorlaton vettünk részt a Budai-hegységben, melynek során a kora tavaszi aszpektus jellegzetességeit tanulmányoztuk.

Túránk a budakeszi Hideg-völgyből indult, ahonnan a Tarnai-kilátópont érintésével kapaszkodtunk fel a Nagy-Kopaszra. A terep kiváló lehetőséget nyújtott a geológiai és botanikai összefüggések megfigyelésére. A Tarnai-kilátópont környékén a dolomit
sziklagyepek vékony, rendzina típusú talajrétegét vizsgáltuk meg, amely meghatározza az itt élő növényzet ökológiai stratégiáit. Bár a tavaszi hérics szép számban mutatkozott, a leánykökörcsinből idén mindössze két tövet találtunk. A tavalyi bőséges állományhoz képest tapasztalt visszaesés vélhetően a rendkívüli szárazságnak tudható be, amely miatt sok példány
ki sem hajtott.

A szintkülönbségek leküzdése közben jól elkülöníthető módon megfigyelhettük a különböző fás társulásokat: a klímazonális cseres-tölgyeseket és gyertyános-tölgyeseket, a déli kitettségű oldalak intrazonális molyhos-tölgyeseit, valamint a hűvösebb völgyekben megjelenő extrazonális bükkösöket. Bár az erdő lombkoronája még zárt volt, a rügyezés már megindult,
az aljnövényzetben pedig megmutatkoztak a kora tavaszi geofiton növények, mint például a korai hunyor, az orvosi tüdőfű és a bogláros szellőrózsa, bár ezek egyedszáma is elmaradt a korábbi évekétől.

Lefelé menet érintettük a Budakeszi határában álló hegyi mamutfenyőket, amelyek különleges színfoltjai a környéknek. A mintegy 13 kilométeres gyaloglás során a hangsúly a folyamatos ismeretátadáson és a látottak helyszíni szemrevételezésén volt, de az elhangzottak visszakérdezése sem maradt el.

A napsütéses időben, jó hangulatban telt napot zökkenőmentes közösségi közlekedéssel zártuk Budapesten át. Reméljük hamarosan újra útra kelünk!

Kalauzné Szilágyi Beáta
biológia szaktanár