Erzsébet-tábor Székelyföldön

Erzsébet-tábor Székelyföldön

Az előző tanév utolsó heteiben az Arany János Általános Iskola és Gimnázium beadta pályázatát az Erzsébet Alapítványhoz, és meg is nyerte azt, így 56 gyermek és 4 pedagógus utazott Székelyföldre, Ivó településre július 6-12 között.

A szervezés nagyon gyorsan zajlott, mivel a pályázat elnyerése és az indulás előtt csupán 2 hetünk volt mindent előkészíteni. Ezalatt a gyerekek jelentkezése, a szülők tájékoztatása, adatok feltöltése és a táborozáshoz szükséges nyilatkozatok begyújtése történt meg.

Július 6-án délután indultunk vonattal és metróval a Keleti pályaudvarra, ahonnan hálókocsis vonattal utaztunk tovább Gyergyószentmiklósra. A vonat elég kalandos volt nekünk és a gyerekeknek is, mert első ránézésre egyáltalán nem látszott, hogy a fülkék hogyan alakíthatóak át éjszakára, illetve a csomagok sem fértek el. Biztonsági szakember kísért minket végig az úton, ő segített a fülkék embertetrisszel tarkított berendezésében, és hidegcsomagot is kaptak a gyerekek vacsorára, így a 14 órás pihentetőnek nem mondható utat sikerrel túléltük.

Gyergyón a táborvezető várt minket 2 busszal, 75 perces szerpentineken való kanyagás után értünk a tábor területére. Mindenki elég fáradt volt, és a tagjainkban is éreztük még a vonatzakatolást, de indult a heti program. A szálláshelyek elfoglalása után felfedeztük a tábor területét, és megismerkedtünk a nagyszámú tábori szabállyal, amelyek a zökkenőmentes együttműködést biztosították. Ez a sok szabály furcsának tűnt eleinte, de hamar hozzászoktunk, a táborban ugyanis nemcsak a mi gyermekeink vettek részt, hanem Sátoraljaújhelyről, és Székelyföldről is volt 1-1 iskoláscsoport.

A heti program többnyire a tábor területén zajlott, minden napot reggeli tornával kezdtünk. A programok zökentőmentes lebonyolítása végett az Erzsébet-táborokban vannak segítő fiatalok, akiket röviden TESO-nak hívnak (Tábori Együttélést Segítő Operatív Munkatárs), és bármiben számítani lehetett rájuk az ivóvíz-adagolástól a csoportkísérésig, illetve a programok előzetes összeállításában is részt vettek. Volt a tábor területén továbbá orvosi személyzet, akit minden apró sérüléssel kereshettünk (kerestünk is), és egy tábori lelkész is elérhető volt, ha valakinek honvágya lett volna vagy a pedagógusok segítségén túli lelki támogatásra lett volna szüksége. A tábori programok között volt kézművesfoglalkozás, ki-mit-tud, székely népi sportok bajnoksága, este pedig koncert, diszkó, táncház. Három kirándulást tettünk, az egyiket a Madarasi Hargitára, a másikat Szejkefürdőre a Mini-Erdély Parkba, és Zeteváraljára állatsimogatóba, a hazautazás napján Homoródfürdőre a bobpályára és Csíksomlyóra a kegytemplomba látogattunk el. A hét zárásaként közösen táncoltunk énekeltünk a tábortűznél.

Július 11-én pénteken este 9 órakor indultunk haza Csíkszeredáról vonattal. Az utazás most könnyebb volt mindenkinek, mert tudtuk, hogy mire számítsunk, így a gyerekek csomagokkal együtti vonatkocsiba préselése és a vonatkocsik éjszakára való átrendezése és sokkal zavartalanabbul folyt le. Szombaton délelőtt értünk a Keleti pályaudvarra, majd a Déli pályaudvarra átmetrózva értünk végül haza.

Fáradtan, a 14 órás vonatúttól meggyötörve, izzadtan, ám épségen és rengeteg élménnyel gazdagodva szolgáltattuk vissza a gyerekeket a szüleiknek, ahogyan minden jól sikerült tábor után szoktuk.

Éberl Klára, Farkasné Balogh Tímea Andrea, Miákits-Timár Zsuzsanna, Molnátné Kálmán Tünde,
a pályázó, szervező és kísérő pedagógusok

Öt nyár hét folyószakasz

Öt nyár hét folyószakasz

VíziVándor az Arany iskolában

 Az idei év volt az ötödik a sorban, amikor iskolánkban a nyári szünidőre evezős tábort hirdettünk.

A Magyar Kajak – Kenu szövetség szervezésében az idei évben a felső tagozatos diákokkal ( 36 fő ) a Tisza felső szakaszán és a Túr vadregényes, ágak között bújkálós, kormányzási technikát igénylő folyóján eveztünk. Az idő kegyes volt hozzánk, gyönyörűen sütött a júliusi nap. Az evezés mellett kalandparkoztunk, rengeteget fürödtünk a homokpadokon, énekeltünk a tábortűz mellett, kirándultunk a szatmárcsekei csónakfejfás temetőben … felsorolni is lehetetlen a sok kalandot, élményt, tapasztalatszerzést, tanulást.

Éppen csak beköszöntött az augusztus és már a gimnazistáinkkal (26 fő) ültünk a vonaton Szob felé, hogy onnan evezzünk le Vácra a Duna/az ország egyik legszebb szakaszán. Ők már évek óta túráznak velünk, a vízen nőttek fel a nyári szünetekben, így gyorsan haladtak hajóink. Ezért bőven volt időnk sétálni a Duna közepén, úszni a Szigetcsúcsnál, kirándulni a Börzsönyben, kvízt tölteni Vác utcáin sétálva. Sőt igazi vándorként az idei évben a sátrainkat is mi magunk állítottuk.

Örök élménnyel, mosollyal tértünk haza.

 Navigare necesse est, vivere non est necesse …

 Molnárné Kálmán Tünde, Farkas Barbara, Éberl Klára