2023. szeptember 18 – 20-ig a zánkai Erzsébet táborban gyarapíthattuk közös élményeinket az utolsó együtt töltött tanévünkben.
Élményekben, kalandokban pedig nem volt hiány! Már a százhalombattai vasútállomáson jelezte az utazásainkért mindig felelős diákunk, hogy sajnos a kiszemelt vonatunk a mai napon nem közlekedik. De rutinos kirándulókként nem ijedtünk meg. A 11 perces gyors átszállást mind a 26 diák zökkenőmentesen teljesítette.
Mi pedagógusok pedig pár percen belül bizonyíthattuk nekik, hogy milyen jó kezekben is vannak: mert bár helyjegye mindannyiunknak volt, az ülőhelyeinkhez határozottan udvarias fellépés után juthattunk csak.
A táborban karszalagokkal, finom ebéddel, tiszta és rendezett szobákkal és rengeteg programmal vártak bennünket.
Először Dottóra pattantunk és irány a Balaton. Az utolsó meleg napsugarakat kihasználva, megmártóztunk a magyar tenger lágy hullámaiban, sétáltunk, fociztunk.
Vacsora után az Animal Cannibals zenekar koncertjén rappeltünk, vonatoztunk, táncoltunk. Utána még kísérletet tettünk egy kis esti kalandtúrára, de a biztonsági őr határozottan utunkat állta, és rendíthetetlenül védte a sorompót, így ezen a napon csak a táboron belül sétálgathattunk az esti sötétben.
Másnap szomorú, esős napra ébredtünk, így Noémi néni legnagyobb bánatára a kalandparkozás elmaradt, de végül ez sem szegte kedvünk. A közösségi térben ping pongoztunk, léghokiztunk, activytiztünk, társasoztunk. Végül a nap is kisütött, és a talaj is gyorsan felszáradt (csak a kalandpark nem). Így máris megismerkedtünk a kedves és a kevésbé jóindulatú vírusokkal, tapsolhattunk a cirkuszban a kárpátaljai, olasz és magyar cirkusznövendékeknek és művészeknek, felkereshettük a hadi parkot, rúghattuk a bőrt a szünetekben, közösségi játékokon vehettünk részt, ahol a nevetésünktől volt hangos a tér, játszóterezhettünk, majd a táborvezető engedélyével a hátsó kapun át távozhattunk, hogy geoládákat keressünk a környéken.
Mielőtt még lepihenhettünk volna, várt ránk a DISCO, ami nem lett volna teljes Korda Gyuri bácsi Reptér című száma nélkül.
Egy táborban az a jó, hogy nem csak élményeket szerezhetsz, de új barátokat, új ismereteket is, és persze találkozhatsz régi ismerősökkel is, mert kicsi a világ!
A harmadik nap reggelén kissé ugyan elpilledve, de a jókedvünkből semmit nem veszítve tájékoztattuk utastársainkat a hangosbemondónkon keresztül, hogy a vonatunk nyolc órát késik, mert az utasok lassan tolják. Így mindnyájan mosolyogva indultunk neki az utolsó nagy csatának, hogy helyeinket megszerezve boldogan zötyöghessünk haza.
Egyszer valaki azt mondta nekem: „Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”
Szívemből remélem, ezek a gyerekek minél tovább megőrzik gyermeki mivoltuk, mert megérdemlik, és mert az istenek szeretik őket!
Éberl Klára
osztályfőnök
