Velencei kalandozások

Idén 18. alkalommal szerveztünk a biológia tagozatosoknak terepgyakorlatot a Velencei-tó partján. A 3 nap nem telt el unalmasan:

„Szeptember 11-én reggel, mikor felkeltem, egy nagyon furcsa érzés fogott el azzal kapcsolatban, hogy valami úgysem úgy fog történni, ahogy kellene. Nem sokkal később természetesen be is igazolódott az érzésem, ugyanis az Érd alsóról induló vonat pont a szemünk előtt suhant el. „ (…)

„A kocsi (vonat) egész úton ízetlen diákhumortól volt hangos, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„… leszálltunk a vonatról és elindultunk megkeresni a szállást. Mint ahogy az megszokott a hasonló alkalmakkor, most is rendkívül szigorú, katonás rendben, „ki kivel akar aludni” alapon beosztottuk a szobákat, amik nagyon tágasak voltak … Az ablakok egyébként nagyon jól jönnek, ha az ember egy fárasztó túra után tér szállására, és leveti meggyötört túrabakancsát virágillatúnak erőlködéssel sem mondható lábáról.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Az első napon körbe bicikliztük a tavat, ami páratlan élmény volt, útközben megálltunk pár növényt lejegyzetelni, de ez hozzátartozik a terepgyakorlathoz. „ (Baráth Szonja Réka, 10.b)

„Az első megállónk egy ligetes autóúton volt, amerre nem sokan járnak autóval, mégis találtunk egy elütött mezei nyulat. Az egyébként igen termetes egyedet néhány őrült, köztük én is, valami beteges érdeklődéssel vizsgálta egészen az utolsó pillanatig, amíg el kellett indulni a következő helyszínre, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Dinnyésen elmentünk a várparkba, ami egészen lenyűgöző volt. Az ottani középkori magyar várakat, és még sok minden mást egy férfi készítette a saját kezével, de úgy, hogy azok megszólalásig hasonlítottak az eredetire.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

A dinnyési fertőn, a madárrezervátumban „egy szimpatikus, természetközeli férfi várt minket 3 kis nádi poszátával. Az első madarat én engedhettem szabadjára, és életem egyik legizgalmasabb pillanata volt. Úgy álltam ott az apró testtel a kezemben, mint egy kisgyerek, aki azt kapja karácsonyra, amire mindig is vágyott. Mindenki arcára kiült valamiféle különös izgalom, szívmelengető volt látni, hogy mindenkinek egy hasonlóan kedves emlékké lett a madárgyűrűzés, mint nekem.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

A három nap alatt kerékpárral és saját lábainkon ismerkedhettünk meg a tó és környéke természeti kincseivel, növénytársulásaival, geológiai értékeivel.

„Délután sem unatkoztunk, mivel csapatokban különféle feladataink voltak, fajlistát írtunk, a Velencei-hegységgel kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk, mikroszkópoztunk, és a személyes kedvencem, amikor a Velencei-tóból mintát vettünk és megvizsgáltuk, van-e benne olaj, réz, klór, ólom.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

„A nap utolsó óráiban pedig meghallgattuk a 9.-esek előadásait és teljes mértékben magunkra ismertünk, ugyanilyenek voltunk egy évvel ezelőtt, és nagyon arcul csapott a felismerés.” (…)

Utolsó nap a jegyzőkönyvek szépítése és a beszámoltatás maradt, majd az ebéd elfogyasztása után elindultunk haza fáradtan, de élményekben gazdagon.

Két év múlva, ugyanitt!