Vasárnap mézes-fahéjas süti illata lengte be a házat. De mi köze ennek a csütörtöki Középiskolások Környezetvédelmi Konferenciájához? Talán elsőre semmi…

Három nappal a rendezvény után még mindig a hallottakon gondolkodok: a divaton-a fenntarthatón, a növényi festéseken, a textilipar káros hatásain, a lehetséges megoldásokon, hogy lesz-e elég élelmiszer, ha igen, milyenek lesznek, növényvédelmen, más országokból hozott rengeteg ötleten… A diákok témaválasztásán… mennyi minden érdekli -szerencsére- őket: a vizek szennyezése, mesterséges intelligencia és természetvédelem, zöldtetők, állatkísérletek, az ehető csomagolás, az algák, mint energiaforrások, víz vizsgálatok, fényszennyezés, veszélyeztetett fajok….újra és újra átéltem, milyen rendkívüli volt ez a nap. Az előadások, a fiatalok lelkesedése, a közös gondolkodás a jövőről… mindez nem múlt el csütörtök estére, hanem velem maradt.

És hogy jön ide a süti illata?
A zabkeksz receptet az egyik támogatónk és előadónk ajándék könyvében találtam – Mentes Anyu szakácskönyve. Épp amikor kisült, üzenetet kaptam egy kolléganőmtől, aki szintén ott volt a konferencián: „Köszi a könyvet, nagyon jók a receptek!”
És abban a pillanatban összeállt bennem minden. Az illatok, az emlékek, az érzések.

Néha tényleg egy süti illata is elég ahhoz, hogy visszahozzon egy pillanatot.
Egy emlékeztető, hogy mennyi minden kell egy sikeres konferenciához: érdeklődés, munka, kitartás, társak, csapatmunka, támogatók, lendület, feltöltődés.

A konferencia óta nem telt el nap, hogy ne történt volna valami: Hétfőn egy olyan vidéki iskola jelentkezett be, akik eddig még soha nem pályáztak. Egy osztályfőnök jelezte: már most lefoglalna 35 helyet jövőre az osztályának a nézőtéren. Pénteken pedig felhívott valaki az ipari partnereink közül, aki már két éve a konferencia támogatója, és sorolta-sorolta a jövő évi terveket – előadókat, témákat, ötleteket.

Nemrég még panaszkodtam, hogy annyi a munka, hogy meg sem tudok állni, megélni, ami történt.
Hát most sikerült: egy hete a környezetvédelmi konferenciában élek.
És egy fahéjas süti közben végre megérkeztem. 🙂

Adorjánné Káldi Boglárka szervező

Közel fél éves kitartó, kemény munkával végére értünk a SpaceBuzz projektnek a 6.b osztállyal.

Az utolsó 3 küldetés során kicsit rendhagyó módon végeztük el a kijelölt feladatokat, ugyanis a „kicsik és nagyok” közti kooperációt erősítve közös kísérletezést folytattunk a 11.a osztály lelkes ifjaival. Olyan kísérleteket láthattunk, amelyeket akár otthoni körülmények között is elkészíthetünk, ugyanakkor komoly környezetvédelmi problémákra hívták fel a figyelmünket. A hatodikosok ismét bebizonyították, hogy kémiai és fizikai ismeretek hiányában is tudnak logikusan gondolkodni, egészben látják a rendszer működését.

Készítettünk rakétát, ahol a műanyag flakon szolgált a rakéta testeként és a szódabikarbóna – ecet kémiai reakciója repítette a magasba a palackot. Egy másik kísérlet során megfigyelhettük a jég olvadását különböző feltételek között, ezzel jobban megérthettük a világtengerek vízszintjének növekedése és az emberi tevékenység közti összefüggéseket. A harmadik kísérletben szén-dioxid keletkezését mutattuk ki látványosan. Megbeszéltük, hogyan kerülhet ez a gáz a légkörbe természetes és mesterséges úton, és újra felelevenítettük az üvegházhatás, a globális felmelegedés és a klímaváltozás fogalmát.

A kísérletek után játékos feladatokat oldottak meg a csoportok: volt kirakó; hiányos szöveg kiegészítése; kvíz; keresztrejtvény.

Köszönjük szépen Bogi néninek a kísérletek magyarázatát; Brigi néninek, a laboránsnak az előkészületeket és természetesen a 11.a osztálynak, hogy segítették a küldetésünk teljesítését!

Ezzel még nem ért véget a munka, várt ránk néhány megoldandó feladat! Az egyik órán megismertük, mi is az az ökológiai lábnyom; kinek mekkora ez az érték. Rájöttünk, hogy bár egyenként nem tűnik olyan nagynak, összeadódva azonban már elég rémisztő képet kaptunk. Ez arra ösztönzött minket, hogy elgondolkodjunk, mit tehetünk egyénként a saját bolygónk megmentéséért. Örömmel olvastam, hogy sok családban odafigyelnek a környezet védelmére akár „csak” azzal is, hogy szelektíven gyűjtik a hulladékot; energiatakarékos izzókat használnak; mosódióval mosnak; kerékpárral/rollerrel járnak iskolába; komposztálnak, …

Nem csak otthon, hanem az iskolában is próbáltuk ezt az ökoszemléletet terjeszteni, ezért zöld akciókat hirdettünk a tanév végéig. A plakátokat elkészítettük papír alapon is, de minden osztálynak és a szülőknek digitálisan juttattuk el a felhívást, ezzel is több fát mentettünk meg a kivágástól. Az akciók során arra is törekedtünk, hogy tudatosabban vásároljunk és segítsük egymást is. Ebből a célból hirdettük meg az iskolapólók és matrózblúzok cseréjét, illetve kialakítottunk egy „erénykönyvtárat” is, ahol bárki vihet és hozhat könyvet.

Ezek egyelőre próbálkozások, de „sok kicsi sokra megy” -elven bízunk abban, hogy az iskola tanulói és tanárai egyaránt nagyobb figyelmet szentelnek a továbbiakban az egyetlen élőhelyünk megóvására!

„Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg”
(Prótagorasz, ókori görög filozófus, szofista gondolkodó)

Az utolsó küldetések során készített fotók az alábbi linken érhetők el: SpaceBuzz 10-12. küldetés fotói

A SpaceBuzz program lezárására a következő tanév elején, ősszel kerül sor, ahol megkapjuk megérdemelt jutalmunkat: egy űrkabin érkezik az iskola udvarára, amelyben minden 6.b osztályos tanuló VR-szemüvegen keresztül körbe nézhet a Nemzetközi Űrállomáson, megcsodálhatjuk azt, amelyet remélhetőleg Kapu Tibor magyar űrhajós élőben is látni fog.

Köszönjük a SpaceBuzz Hungary Közhasznú Alapítványnak ezt az élménydús oktatási programot, mely hasznos tudást és tapasztalatokat nyújtott mind a diákok, mind pedig a tanárok számára!

Szalontai Szilvia
(a programban részt vevő pedagógus)

Április elsején ellátogattunk a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre és a Beliczay-szigetre a spanyol diákok társaságában. A szennyvíztisztítóban a körbevezetőnk egy teremben elmondta a szennyvíztisztító történetét, folyamatait, tudnivalóit. Ildikó néni pedig fordította a spanyol társainknak. Körbejártuk a szennyvíztisztító területét. Szerencsére nem voltak vészesen erős szagok sem. Megnéztük a mechanikai, biológiai, és kémiai folyamatokat. A biológiai résznél növények körül sétáltunk, alattunk pedig csobogott a megtisztítandó víz, amit a növények végeznek itt azzal, hogy felveszik belőle a szerves anyagokat.

A bemutatás végével, elmentünk a Beliczay-szigetre. A szigeten mindenki elmondta a saját növényét, állatát. Megtanultunk új kifejezéseket, mint például az aszpektust, és meg is figyelhettük, hogy mi egy kora tavaszi aszpektust láthattunk. A sziget fűz-nyár, kőris- tölgy- szil ligeterdőkben és bokorfüzesekben, bővelkedik. Séta közben olyan növényeket figyelhettünk meg, mint például: salátaboglárkát, amit meg is kóstoltunk páran, odvas keltikét, bogláros szellőrózsát, ligeti csillagvirágot. Sajnos mivel későn érkeztünk már nem láttunk hóvirágot, és sajnos még nyári tőzikét és gyöngyvirágot sem láttunk. Olyan állatokról beszéltünk, mint például: kecskebéka, vöröshasú unka, vízi sikló, kockás sikló, fekete harkály és róka.

Invazív fajokkal is találkozhattunk, mint a fehér akác és a zöld juhar.

Kísérlet céljából, megnéztük a Duna pH-ját, és hőmérsékletét is. a pH semleges lett a hőmérséklet pedig 12 Celsius. Hanna és Kata bementek a vicc kedvéért a Dunába, de Hanna nadrágja eléggé elázott. Vissza fele sétálva, néztük a növényeket, fákat, sok információ elhangzott, amivel gazdagodhattunk. Mindenkinek tanulságos volt ez a terepgyakorlat is és mindenki élvezte.

Rácz Luca, 9.b emelt biológiás tanuló