Jóreménység – sziget
Jóreménység – sziget
Avagy hihetetlen utazás a Tisza – tavon és az emberi lélekben
Egy film, ami életre szóló élményt adott nemcsak nekem, de egy osztályközösségének is
Ilyen az, amikor a természet gyógyít, írta a Turistamagazin.hu. Az igaz történeten alapuló film a magány szépségéről és nehézségeiről, a természetbe való önkéntes elvonulásról és az apa-fiú kapcsolatról szól.
Amikor a nyári VíziVándor táborból hazatértünk, melynek helyszíne a Tisza – tó volt, úgy éreztem elérkezett az idő, hogy megnézzem Ljasuk Dimitry 2022-ben megjelent Jóreménység – sziget című flashbackjét. Dimitry nem csak maga írta, rendezte, fényképezte, narrálta, vágta a filmet, hanem ő maga volt a film főszereplője is. A környezetvédelmi tevékenységéről is ismert alkotó azonnal elvarázsolt a tavon készült fantasztikus képeivel, a film során elhangzó örökérvényű mondataival. Nem volt véletlen az a telefonbeszélgetés sem, melynek során egy barátom csak ennyit mondott: Te Klári, ez a mi filmünk.
És lehet-e hitelesebb egy pedagógus annál, mint mikor ő maga is szívvel-lélekkel hisz az adott témában? Így nem volt kérdés, hogy ezt a filmet a 8.a – nak is látnia kell! Nem csak azért, mert az iskolánk örökös ökoiskola, és tanulóink valóban védik a környezetet, vagy mert néhányan ott eveztek velem a tavon, hanem mert hittem benne, hogy ez a film őket is megérinti majd. Nem tévedtem, érdeklődve nézték, várták a közös órákat, amikor folytatódhat végre a történet. Olyan is volt, aki észrevette a film közben csendesen legördülő könnyeimet, mikor Dimitry az édesapja elvesztéséről mesélt, felállt, odajött, megölelt és egy cukorkát nyomott a kezembe. A film végeztével megbeszéltük kinek mit jelentett a történet, mi fogta meg, vagy éppen mi volt az, amivel nem értett egyet.
Aztán, ha már együtt tanuljuk a rajzot, a gyerekek plakátot készítettek a filmhez. Én pedig, mert nagyon szeretem a rajzaikat, a színeket, formákat, ötleteket, amivel dolgoznak, azt gondoltam, ezeket a film készítőjének is látnia kell. A social media volt segítségemre: megtaláltam a sziget nem is kicsiny közösségét, feltöltöttem a gyerekek képeit. És egyszer csak a kommentek között megjelentek Ljasuk Dimitry hozzászólásai, minden egyes képnél. Én pedig másnap büszkén olvastam fel mindenkinek, a saját képéről kapott dicsérő szavakat. Hogy ki volt büszkébb, aki hallgatta, vagy aki olvasta, azt nehéz lett volna eldönteni.
A történet pedig azóta sem ért véget. A mai napon megkeresett a csoport egy tagja, hogy az egyik rajzot szeretné felhasználni a munkájához, és természetesen a kép igazi alkotója is kapna belőle. Az elkövetkező napokban Debrecenben kerül bemutatásra Dimitry három filmje, itt rejtőznének el azok a kövek, melyeken Szabó Réka rajzának egyik motívuma szerepelne.
Az osztály az év végi kirándulását a Tisza – tóhoz tervezi, és ki tudja, mit hoz az élet, lehet nem csak mi kiáltjuk majd hangosan:
Jó reggelt Tisza – tó!
Éberl Klára
osztályfőnök
Szabó Réka 8.a
Hát ez naaggyyyooonnn tetsziiikkk!!! Gratulálok a készítőnek!
Vasadi Virág 8.a
Szuper cuki a béka, érdekes a nézőpont! Nagyon tetszik 🙂
Csirkovics Dóra – Kiss Luca 8.a
Wooww! Pont ilyen volt a naplementét nézni a kenumból! Köszönöm!!!!
Nagy-Király Zsófia 8.a
Ez nagyon tetszik! Köszönöm!!!
Nagy Zénó 8.a
Nagyon művészi! Imádom!
Baricza Zoé 8.a
Elképesztő! Ezért is oda vagyok!
Judo oktatás az SNI tagozat tanulói részére
Iskolánk többcélú összetett intézmény. Sok esetben számoltam már be az általános iskola híreiről vagy a gimnáziumi tagozat eredményeiről, újdonságairól. Kevesebbszer szólnak a hírek az iskolánkban működő sajátos nevelési igényű (tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott és autista) tanulókat oktató és nevelő SNI tagozatról és az Autista Központról. A mostani híradásom teljes egészében az e tagozaton történő új lehetőségről szól.
Két fiatalember keresett meg egy rendkívül támogató és a gyerekek szempontjából nagyon nagy lehetőséget kínáló lehetőséggel, ajánlattal. Rajkai Róbert a SZVISE JUDO Százhalombatta Egyesület vezetője és sporttársa Bertók Krisztofer felajánlották, hogy az SNI tagozatos tanulóink részére a heti 5 testnevelés órába beillesztve osztályonként heti 1-1 judo órát tartanak. Hihetetlenül megörültem ennek a lehetőségnek, hiszen a küzdősportok mindegyike az önkontrollt is lényegesen fejleszti és a gyerekek számára ez nagyon fontos tényező. Miután az Érdi Tankerületi Központ, mint Fenntartó is engedélyezte a lehetőséget, valamint a Magyar Judo Szövetség is támogatta a kezdeményezést, az idei tanév második felétől beillesztettük az órarendbe a judo órákat minden SNI és autista osztályunk számára, és nagyon vártuk – pedagógusok és gyerekek együtt – a találkozásokat. Egy óralátogatáson én is részt vettem és ekkor győződtem meg arról, hogy mennyire hasznos ez a fajta mozgáskultúra ezeknek a gyerekeknek. A JUDO Egyesület terme csodálatosan megújult, nagy küzdőterű tornaterem, jól felszerelve eszközökkel. Az órát végig uralja a nyugalom, az oktató (Robi bácsi) rendkívül nagy türelemmel, kedvességgel, szeretettel és szakértelemmel foglalkozik a gyerekekkel. Elvarázsolja őket a játékos szóhasználatokkal (medve-, pók- hernyójárás, harangozás, katona-kúszás, stb). Japánul számol és így adja a vezényszavakat is. Minden mozdulatot bemutat, tehát aki csak utánzással tudja követni, az a tanuló is érezhet sikerélményt. Folyamatosan korrigál, segít, bíztat és bátorít: minden gyakorlatot végig kell csinálni minden gyermeknek, ha segítséggel, akkor is. A gyerekek az órán végig jókedvűek, lelkesek, örülnek és küzdenek a sikerért, egymást figyelik és bíztatják. Az óra végén digitális játékkal: színfogó ( blazepod) dobta fel Robi bácsi a hangulatot amitől a gyerekek még inkább felvillanyozódtak és fáradtságuk ellenére is „felpörögtek”, hiszen versenyezhettek is egymással. Azonban az óra végi jutalom volt a legnagyobb fénypont: mindenki felvehetett egy igazi judo ruhát! Robi bácsitól az óra közben is sokszor kaptak dicséretet és bátorítást és az óra végén is mindenkit megdicsért. Rendkívül nagy boldogsággal és elégedettséggel öltöztek vissza a gyerekek a hétköznapi ruháikba és tértek vissza a tantermeikbe, megköszönve Robi bácsinak az óra élményét.
Amit láttam: a judo komlpex, speciális mozgásanyagának számos alapelemét próbálták meg az órán, így a test minden izülete, izma, a végtagok, a törzs szakértői felügyelettel lett megmozgatva, végig ügyelve a gyerekek helyes mozdulataira. A végtagok egyszerre vagy váltva történő mozgásának koordinálása már önmagában is fejlesztő jellegű, de ez a fajta mozgás az állóképességet és a saját test mozgásának koordinációját is fejleszti. A test kontrollálása pedig maga után vonja a cselekedetek és talán a gondolatok koordinálását, azaz az egész testünk saját akaratból történő szabályozásának fejlődését is. Mert, ha a testünk rendben van, akkor a lelkünknek is nagyobb az esély a kiegyensúlyozottság elérésére. A sport közben a siker és kudarcérzés megtapasztalása segíti a társakkal való konfliktusok megoldását, a szociális alkalmazkodás fejlődését. Továbbá segít fejleszteni a monotontűrést konkrétan, hogy türelmesen végig járják, a kitűzött célhoz vezető utat, hiszen „a judo a test és az elme sportja” (Kano).
Köszönöm az iskola SNI tagozatán tanuló minden tanulónk, pedagógusunk nevében ezt a lehetőséget Rajkai Róbertnek! Szél Pál is, aki a százhalombattai judo szakosztályt alapította és iskolánk Intézményi Tanácsának tagja volt, most nagyon elégedett és boldog lenne.
Horváthné dr. Hidegh Anikó
igazgató
FREEDOM – jótékonysági koncert – 01.12.
Sulizsák program újra!
Gyűjtsenek az intézményünknek és segítsük együtt a textil újra használatot!