Jóreménység – sziget | Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium

Jóreménység – sziget
Avagy hihetetlen utazás a Tisza – tavon és az emberi lélekben

Egy film, ami életre szóló élményt adott nemcsak nekem, de egy osztályközösségének is

Ilyen az, amikor a természet gyógyít, írta a Turistamagazin.hu. Az igaz történeten alapuló film a magány szépségéről és nehézségeiről, a természetbe való önkéntes elvonulásról és az apa-fiú kapcsolatról szól.

Amikor a nyári VíziVándor táborból hazatértünk, melynek helyszíne a Tisza – tó volt, úgy éreztem elérkezett az idő, hogy megnézzem Ljasuk Dimitry 2022-ben megjelent Jóreménység – sziget című flashbackjét. Dimitry nem csak maga írta, rendezte, fényképezte, narrálta, vágta a filmet, hanem ő maga volt a film főszereplője is. A környezetvédelmi tevékenységéről is ismert alkotó azonnal elvarázsolt a tavon készült fantasztikus képeivel, a film során elhangzó örökérvényű mondataival. Nem volt véletlen az a telefonbeszélgetés sem, melynek során egy barátom csak ennyit mondott: Te Klári, ez a mi filmünk.

És lehet-e hitelesebb egy pedagógus annál, mint mikor ő maga is szívvel-lélekkel hisz az adott témában? Így nem volt kérdés, hogy ezt a filmet a 8.a – nak is látnia kell! Nem csak azért, mert az iskolánk örökös ökoiskola, és tanulóink valóban védik a környezetet, vagy mert néhányan ott eveztek velem a tavon, hanem mert hittem benne, hogy ez a film őket is megérinti majd. Nem tévedtem, érdeklődve nézték, várták a közös órákat, amikor folytatódhat végre a történet. Olyan is volt, aki észrevette a film közben csendesen legördülő könnyeimet, mikor Dimitry az édesapja elvesztéséről mesélt, felállt, odajött, megölelt és egy cukorkát nyomott a kezembe. A film végeztével megbeszéltük kinek mit jelentett a történet, mi fogta meg, vagy éppen mi volt az, amivel nem értett egyet.

Aztán, ha már együtt tanuljuk a rajzot, a gyerekek plakátot készítettek a filmhez. Én pedig, mert nagyon szeretem a rajzaikat, a színeket, formákat, ötleteket, amivel dolgoznak, azt gondoltam, ezeket a film készítőjének is látnia kell. A social media volt segítségemre: megtaláltam a sziget nem is kicsiny közösségét, feltöltöttem a gyerekek képeit. És egyszer csak a kommentek között megjelentek Ljasuk Dimitry hozzászólásai, minden egyes képnél. Én pedig másnap büszkén olvastam fel mindenkinek, a saját képéről kapott dicsérő szavakat. Hogy ki volt büszkébb, aki hallgatta, vagy aki olvasta, azt nehéz lett volna eldönteni.

A történet pedig azóta sem ért véget. A mai napon megkeresett a csoport egy tagja, hogy az egyik rajzot szeretné felhasználni a munkájához, és természetesen a kép igazi alkotója is kapna belőle. Az elkövetkező napokban Debrecenben kerül bemutatásra Dimitry három filmje, itt rejtőznének el azok a kövek, melyeken Szabó Réka rajzának egyik motívuma szerepelne.

Az osztály az év végi kirándulását a Tisza – tóhoz tervezi, és ki tudja, mit hoz az élet, lehet nem csak mi kiáltjuk majd hangosan:

Jó reggelt Tisza – tó!

Éberl Klára
osztályfőnök