Néhány hónapja készült a Határtalanul program keretében Erdély szépséges vidékére iskolánk 7.b osztálya. A pályázati munkát segítette a Vidékjáró Iroda, akik az öt nap programjának koordinálását előzetesen és menet közben is lelkiismeretesen végezték.

A 31 diák és 2 pedagógus vasárnap kora reggel indult nagy várakozással, hiszen közösségük – a Covid járvány miatt – még felső tagozatsokként egyszer sem vettek részt úgynevezett „ott-alvós” kiránduláson.
Első állomásunk a csodálatos Nagyvárad volt, ahol a Püspöki Palota festői kertjében hallgattuk meg, Árpád házi királyainkról, részletesebben Szent Lászlóról az ő szigorú, katonai neveltetéséről, s későbbi érdemeiről előadást, történelmi tényekkel, de szinte meseszerűen. Szó esett a tatárjárásról, török hódításról, Luxemburgi Zsigmondról és Dózsa Györgyről is.

A város példaszerűen gondozott belvárosában ismerkedtünk meg Ady Endre kedvenc éttermével, az Emke kávézóval, ahol Brüll Adéllal megismerkedett egykor, valamint a még ma is csodálatos belvárosi színházzal, ahol sok magyar híres színész érezte otthon magát (Gobbi Hilda, Kabos Gyula, …)

Szálláshelyünk a Zsobokon lévő Bethesda Gyermekotthonban volt, ahol házias meleg vacsorával, szeretettel vártak bennünket. Vacsora után találkoztunk a gyermekotthon kb. 40-45 lakójával (3-16 év) és műsorunkként a „Marosszéki kerek erdő” című dalt énekeltünk el és egy népmesét mondott egyik diákunk a gyerekeknek Ezután adtuk át a gyerekeknek és a pedagógusoknak az osztály szülői közössége által küldött hatalmas édesség csomagot.

Reggel buszunk a Mezőségen, az Erdélyi szigethegység festői tájain át vitt bennünket Válaszút településére, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány családi örökségként kialakított néprajzi gyűjteményét tekintettük meg, mely révén megismerkedtünk Erdély egyik legnagyobb textil-, fa- és kerámia gyűjteményével.
Új úti célunk a Tordai Sóbánya volt, ahol 120 m mélységben próbáltuk ki a visszhangot és ízleltük meg az egykori tengerek vizéből képződő só ízét. Utunk a Tordai-hasadékhoz vezetett, ahol néhány km-es túra során tekintettük meg ezt a természeti szépséget, amely kialakulását számos legenda magyarázza. Az egyik történetben a király az őt üldöző kunok elől úgy menekült meg, hogy égi fohásza hatására lova után ketté nyílt a föld, s üldözői halálukat lelték a kialakuló szakadékban.

A 3. napon az Erdélyi-szigethegységből ismét a Mezőség gondosan művelt, a háttérben a megnyugtató zöld minden árnyalatában pompázó dimbes-dombos lankái között haladtunk Szováta felé. A Medve-tó különleges keletkezésű alul sós, felül édesvizet tartalmazó heliotermikus tavát sétáltuk körül, megkóstoltuk az igazi székely kürtőskalácsot és „krumplicsipsz”-et. Kellemes sétát tettünk az elegáns üdülőváros modern, mégis hagyományokat ápoló épületei között, mely országuk legnépszerűbb és egyben legdrágább idegenforgalmi központja.

Szováta után elérkeztünk az igazi Székelyföld központi területeire, a Nyárád-vidék lankáira. Megtudtuk, hogy Nyárádszeredán választották fejedelemmé Bocskai Istvánt 1605 -ben. Korond kedves kézművesei kínálták portékáikat az út mentén, ahol vásárolhattak az otthon maradt családtagjainknak igazi erdélyi kézműves termékeket, melyeket szívvel-szeretettel-szakértelemmel készítettek.

Parajdot érintve Farkaslakán Tamási Áron emlékművét koszorúztuk meg, megtudva, hogy a Székelyföld egyik leghíresebb költője volt, Budapestre költözve Kossuth díjat is kapott.

Fehéregyházán megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet, majd Segesvári vár száz „diáklépcső”-jén keresztül mentünk fel a várba s tekintettük meg a festői környezetet.

A 4. napon Marosvásárhely városát és környékét ismertük meg. Az 1913-ban épült csodálatosan elegáns és tiszteletet sugárzó Kultúrpalota kiállítótermeit és hangversenytermét látogathattuk meg. Ez utóbbiban volt szerencsénk a Vásárhelyi Filharmonikusok főpróbájára 15-20 perc erejéig belehallgatni. Csodálatos volt, megpihent testünk, lelkünk.

Ezen a délelőttön betekintést nyerhettünk a Teleki-Téka csodálatos, 1902-ben Teleki Sámuel által létrehozott 40 ezer kötetet saját maga által összegyűjtött könyvtárát. A legősibb nyomtatványok 1500 előttiek és vannak olyan egyedi példányok, melyek csak itt találhatók meg a világon. Ebben az épületben található a Bólyai-emlékszoba, ahol a híres matematikus Bolyai Farkas munkásságba követhető nyomon és földi maradványai tekinthetők meg. Fia Bolyai János – „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője” – elmélete is teret kap a kiállításon.

Délutáni programunk Marosvécsére vezetett, a Kemény kastélyba. Megtudtuk, hogy a tulajdonos 10 éve vásárolta vissza a 900 éves kastélyt, mely nagyapjáé volt.

Bemutatta a kívülről kissé megkopott, ám a belső helyiségeit szívvel, lélekkel, a család és a haza szeretetétől fűtve újított fel korabeli berendezésekkel: ebédlőket, gyerekszobát, nagyapja, nagyanyja szobáját, társalgót, ahol az Erdélyi kulturális élet 50 leghíresebb képviselője gyúlt össze Erdélyi Helikon néven (Tamási Áros, Vass Albert, Kós Károly, Reményik Sándor, stb.). Mesélt a nagy magyar feltalálókról, akik közül legtöbbnek bölcsője Erdélyben ringott, innen indultak és értek el világraszóló eredményeket. A vártulajdonos autentikus, zsigerekből jövő család-, haza-, és magyarság szeretete a leghitelesebb és legmegindítóbb előadás volt utunk során, melyet a gyerekek nagy tapssal köszöntek meg.

A délutáni séta során a marosvásárhelyi várat, vártemplomot sétáltuk körbe, ahol megemlékeztünk Károli Gáspár és Kálmán János munkásságáról is.

Az utolsó napon „a Kincses Erdélyország” utolsó állomásaként Kolozsvár városát látogattuk meg, ahol Mátyás királyunk szülőházát, a központi helyzetű Mátyás templomot és Fadrusz János által készített, 1902-ben felavatott Mátyás szoborcsoportot tekinthettük meg. Rövid sétánk során a Babes-Bolyai híres Tudományegyetemét, a Magyar Református Kollégiumot és Erdély legnagyobb refomátus templomát is megnéztük.

Ezalatt az öt nap alatt a Határtalanul program keretében, az erdélyi, helyi magyar idegenvezetőink segítségével hetedikes diákjaink és mi pedagógusok is történelmet irodalmat, fizikát, matematikát, biológiát, földrajzot, vallásismeretet és gazdaságtant, etikát tanultunk, emberségbe, magyarságtudatba és szeretetbe ágyazva, mindezek mellett  úgy hogy közben csodálatos természeti, vidéki és városi környezetben tölthettük ezeket a felejthetetlen, rendkívüli tanítási órákat.

Köszönjük a lehetőséget, köszönjük az élményket.

Horváthné dr. Hidegh Anikó
intézményvezető

A projekt címe: Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában, Szlovéniában és Horvátországban

Célunk Horvátország dél-baranyai régiójában élő magyarok, és a Muravidék megismerése. Fontosnak éreztük, hogy a programban résztvevő diákok nyitottak legyenek a határon kívül élő magyarság történelme, kultúrája, mindennapi élete iránt. Az utazás előtt a tantermünkben előkészítő órát tartottunk. A gyerekekkel közösen a programmal kapcsolatban összeállított ppt-t tekintettünk meg. A ppt a látnivalókra, a napokra lebontott programra vonatkozott.
Horvátország és Szlovénia térképén is megkerestük a programban szereplő városok helyét. Megbeszéltük gazdaságukat, földrajzukat, történelmüket. Részletesen kitértünk a magyar vonatkozású emlékhelyekre, városokra. Áttekintettük Muravidék történetét, annak magyar lakta településeit, a magyar nyelv jelenlétét és szerepét. A néphagyományok, népművészet jellemzőire is kitértünk. Végül rendszereztük a megszerzett ismereteket.

A két osztály beszámolója:

Pályázat azonosító: HAT-KP-1-2021/1-001012
Pályázat címe. Megőrzött múlt – Történelmi körutazás Erdélyben

2022 februárjában megtudtuk, hogy nyertünk a Határtalanul pályázaton, és május 9-13-ig Erdélybe utazhatunk. Nagy volt az öröm és az izgalom. Diákjainkkal ötödikes koruk óta készültünk az utazásra, és reménykedtünk, hogy részt is vehetünk. A Covid miatt kérdéses volt, hogy kik utazhatnak. Közben lázas gyűjtőmunka folyt: az utazás során érintett településekről mindenféle információt begyűjtöttünk, amely interneten, könyvekben, újságokban elérhető volt. Március végétől a korlátozást is eltörölték, így az oltatlanok is utazhattak.

Történelemtanárként ppt-t készítettem, megtartottam az előkészítő órákat, amelyeken tájékoztat- tam diákjainkat a meglátogatandó települések kulturális örökségeiről, a történelmi múltról, hogy miért kell útlevél/ személyi igazolvány, miért lépünk határt, pedig magyarok lakta településekre látogatunk. Megismerkedtünk a meglátogatandó területek etnikai összetételével, ennek is a történelmi okaival.

Végre elérkezett az utazás napja: 44 diákkal és három kísérő pedagógussal vágtunk neki a hosszú útnak. Kiváló buszvezetőnk volt, aki mellett folyamatosan biztonságban érezhettük magunkat, és nagyszerű idegenvezetőket kaptunk, akik nagyon sok érdekességet mondtak el az adott településről, személyről, épületről, melyeket könyvekben, interneten nem olvashattunk.

Első nap Nagyváradon voltunk, Szent István városában, ahol megcsodáltuk a templomot, a Püspöki Palotát, gyönyörű szecessziós épületeket, a Holnap szerzőivel fotózkodtunk, menet közben Szigligeti Ede szobrának intettünk a színház előtt. A várba is elsétáltunk, és meghallgattuk a történetét. Zsobokon nem győztünk csodálkozni a ,,kivarrt” út történetén, gyönyörködtünk a kalotaszegi szőttesekben, és megismerkedtünk a nevelőotthon lakóival. Este fáradtan érkeztünk meg Mezőmadarasra, ahol kedves szállásadóink végtelen szeretettel fogadtak, és megvacsoráztattak bennünket.

Második napon Találkoztunk a mezőmadarasi iskolásokkal, átadtunk négy gyümölcsfát. Reméljük, ha legközelebb megyünk, már együtt ehetjük a termést. A Tordai-hasadékot és a sóbányát is megcsodálhattuk ezen a napon, ahol megnyugodtunk, mert a sóbányában annyi só van, hogy az egész világnak elég 100 évig.

Harmadik napon Marosvásárhely következett: a vár a Bolyaiakkal, a szoboregyüttest is megkoronáztuk az iskolával szemben. Bementünk a Teleki Tékába, ahol könyvritkaságokat is láthattunk. Jártunk a Kultúrpalota Tükörtermében, felelevenítettük a népballadákat, amelyeket az üvegablakokon láttunk. Földrajzi ismereteinket bővítettük Szovátán a Medve-tó megismerésével, Korondon ajándékokat is vásároltunk, Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron szobrát, Szejkefürdőn egy medve megelőzött bennünket, kicsit ,,átrendezte” Mini Erdélyt, ezért azt nem tudtuk megnézni. A nap végén Csíkszeredán – egy szállodában – vacsoráztunk, és hajtottuk álomra fejünket.

Negyedik nap is teli volt élménnyel és csodával: Csíksomlyón a kegytemplom, Székelyudvarhely nevezetes épületei és a Mikó-vár, ahol a néprajzi kállításra is bemehettünk. Megálltunk a mádéfalvi emlékműnél. Gyergyószentmiklós és Karcfalva után újabb csodák következtek: Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Nap végén visszatértünk Mezőmadarasra, ahol egy esti sétán a csillagképeket is megvizsgáltuk.

Elérkezett az ötödik nap. Szomorúan vettük tudomásul, hogy haza kell indulnunk. Szerencsére nem egyenesen: megnézhettük még a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt, a Bánffy-kastélyokat és Kolozs- váron Mátyás király és Bocskai István szülőházát, a templomot, ahol 50 alkalommal volt országgyűlés,

láthattuk a szoboregyüttest, és még fagyizhattunk is a szakadó esőben, de az is jó volt. Késő este értünk haza nagyon fáradtan, de teli élményekkel.

Utunk során csodálatos magyar emberekkel találkoztunk, mesés helyeken jártunk, és csodálatos legendákat, meséket hallottunk. Itthon igyekeztünk átadni az iskola többi tanulójának, pedagógusának is az élményeinket. Jövőre ők is szeretnének utazni, sőt a mostani utazáson részt vett diákjaink a szüleikkel is szeretnének visszamenni Erdélybe, hogy együtt is láthassák a sok csodát. Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette ezt a felejthetetlen kirándulást.

Megtartottuk a tematikus napot és az értékelő órát is, ahol a képek segítségével felidézhettük még egyszer az élményeinket.