Immár 4. éve szervezünk ősszel történelmi kirándulást iskolánk gimnazistái számára. Önkormányzati támogatással az ország olyan, messzebbre lévő tájait, történelmi emlékhelyeit célozzuk meg, ahova tömegközlekedéssel nem jutnánk el egy nap alatt.
Az idei évben a hagyományainkhoz híven ismét elindultunk történelmi ismereteinket szélesíteni és egyben hazánk tájain túrázni, elérni a Dunántúl legmagasabb pontját. A nagy távolság miatt kora reggel indultunk első megállónk felé, Kőszegre. A vár megtekintése után a szépen felújított belvárosban megnéztük a templomokat,a Jurisics téren álló Sgraffitos házat, melynek felirata a 9. évfolyamban ajánlott olvasmányként Ottlik műhöz is kapcsolódik. Ezután elindultunk Velembe, túránk kiindulópontjára. Mielőtt azonban elindultunk volna 2,5 órás kaptatós utunkra, megnéztük a Korona – bunkert, ahol a Szent koronát őrizték 1944-ben. A gyönyörű őszi erdő, a nyárias meleg, a kilátó 2 ország határán való elhelyezkedése mind – mind hozzájárult, ahhoz, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodjunk.
(Tima Emese)
Gyere kirándulni – Velem!
Reggel hétkor vettük kezdetét kalandos napunknak, amit egy háromórás buszúttal indítottunk. A csapat már ekkor jól megtalálta a közös hangot.
Első megállóhelyünk Kőszeg macskaköves utcáin volt. Itt megnéztük a kőszegi várat (más néven Jurisics-várat), illetve egy házat, amelynek falán Ottlik Géza Iskola a határoncímű regényéből egy kulcsfontosságú, latin idézetet láttunk. A rövid városnézés után kezdetét is vette túránk Velemben. A csapat elején lévők térképpel a kezükben mutatták az utat nekünk, s mi lelkesen mendegéltünk utánuk. Hegynek fölfelé menet páran megfogadtuk, hogy ezentúl nem „lógjuk el” a tesiket, és hogy naponta eljárunk majd edzeni, hiszen ez az út még pár sportoló számára is fárasztó volt. De a cél lebegett szemünk előtt, ami tartotta bennünk a lélekerőt. Útközben szerencsénk volt egy régi laktanyát megtekinteni, illetve mondanom sem kell, milyen gyönyörű, őszi természetben kirándultunk. Délután három óra tájt meg is érkeztünk célunkhoz, az Írott-kőhöz. Káprázatos látvány fogadott minket a kilátó tetején. Pár fénykép készítése után folytattuk utunkat vissza, szorosan egy patakocska mellett. Összességében véve egy felejthetetlen napot töltöttem el diáktársaimmal és tanáraimmal. Jövőre is számítani lehet rám!
(Iváncsics Noémi 9.a)
Október tizedikén elindultunk, hogy megcsodálhassuk Kőszeg és Írott kő várát. A három órás buszút során Magyarország jellegzetes tájain haladtunk, hogy végül elérjünk Kőszeg várába. Miután megismertük a vár történetét, és szétnéztünk a főterén, továbbutaztunk Velem falujába, hogy kezdetét vegye a 16 kilométeres túra. A meredek emelkedőkön haladva megálltunk egy kápolnánál, kicsivel később pedig egy volt szovjet laktanyába pillantottunk bele. Minden egyes kilométer során egyre magasabbra kerültünk, és egyre szebb tájakat láthattunk, de a kilátás Írott-kőről túltett mindenen. Miután számtalan fotót készítettünk, visszaindultunk a buszhoz, gyönyörködve az érintetlen természetben. Igaz fáradtan értünk haza, de rengeteg emlékkel gazdagabban.
(Bubelényi Alexandra 10.b)
Október 10-én részt vettünk ezen a túrán, amelynek során megnéztük Kőszeg városát. A városnézés után végigmentünk az Írott-kő tanösvényen, aminek végén a kilátóba is felmentünk. Azért is volt nagyon jó ez a kirándulás, mert egyszerre voltunk Magyarországon és Ausztriában. Ezen kívül az út során bár különböző osztályokból jöttünk, de összeszoktunk egy vidám társasággá. Ez a nap hatalmas élmény volt.
(Pier Antónia 11.b)
