Arany János | Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium

Történelmi kirándulás a Bakonyban

2019. október 14. | Hírek, Humán munkaközösség, Munkaközösség

Az idén is támogatta a százhalombattai Önkormányzat a történelmi kirándulásunkat, amely így már ötödször indult el gimnáziumi diákokkal, hogy túrázzon egy jót hazánk valamely történelmi helyének közelében. Idei konkrét túracélpontunk a Bakonyban lévő Cuha-patak völgye volt, a közelben lévő Zirci Apátság megtekintése szinte természetesen adta magát, hiszen Zircen keresztül vezetett utunk Vinyére a szálláshelyünkre.

Egészen szeptember végéig kitartott a nyárias meleg az idei évben, de október első hetére megérkezett az ősz. Ez a túrázáshoz ideális, bár este a tábortűz ellenére is előkerültek a meleg pulcsik, kabátok a 10 fok alatti hőmérséklet miatt.

Az első napon kb. fél 11-re megérkeztünk a szálláshelyünkre, ahol lepakoltunk és már indultunk is a Cuha-patak völgyébe. A turista útvonal sokszor a patakon vezet keresztül, ezért kértem, hogy mindenki bakancsban jöjjön. Ám elérve a patakmedret szomorúan-csodálkozva tapasztaltuk, hogy egy csepp víz nem sok, de annyi sincs benne. A helyiektől megtudtunk, hogy immár 2. hete száraz a patakmeder. A táj azonban gyönyörű őszies volt, 13 km-t tettünk meg, a patak mentén haladva, hogy visszaérkezzünk a szállásunkra kora délutánra. Ekkor bográcsban közösen főztünk magunknak egy jó nagy adag paprikás krumplit, amit még sötétedés előtt a szállás szaletlijében fogyasztottunk el, együtt mind a 38-en.

Másnap délelőtt reggeli után elhagyva a szállásunkat ismét bevettük magunkat az erdőbe. Csípős, de napfényes reggel után kellemes időben még a kabátok is lekerültek rólunk a túra alatt. A Fenyőfő közelében lévő Likas-kő és Pápalátó-kő volt utunk célpontja. A tiszta időnek köszönhetően, ha nem is láttunk el Pápáig, de Pannonhalmáig igen. Több erdei vadlest is láttunk, fakitermelés nyomait, állatlábnyomokat, az „élő” erdő nyomait.

Délben elfogyasztottuk elég „soványra” sikerült ebédünket (nem gimnáziumi csoportra mérték az adagot…) Majd bevonatoztunk Zircre. Miért vonattal, hiszen buszunk is volt? Mert ez Magyarország egyik legszebb vasútvonala. 2 viadukton és 3 alagúton, sziklák mentén, az erdőn keresztül halad szépen lassan a vonat, és még térerő sincs ezen a vidéken!

Zircen az Arborétumot és a Műemlékkönyvtárat néztük meg. Csodálatos a különböző fák, cserjék szabadtéri gyűjteménye, és itt is tapasztaltuk a szárazság nyomat, hiszen a természetes forrás által táplált patak medre itt is száraz volt. A ciszterci rend könyvtára pedig egyedülálló könyveket, kódexeket, XVI. századi éggömböt, földgömböt, asztalból nyíló könyvtári létrát tartogatott számunkra.

Utolsó előre nem tervezett (de a szolid ebédet ki kellett egészíteni) közös hamburgerezésünk után elindultunk haza. Kellemesen elfáradtunk, bakancsaink bár szárazon maradtak, de jó pár kilómétert tettünk velük. Természetesen már a jövő évi tervezgetés is megvolt, mi legyen a célpontunk.

Reméljük, hogy bárhova is megyünk hasonlóan jól sikerül!

Tima Emese

Két napot tölthettünk Vinyén a történelem tanárok által szervezett kirándulásunkon.

Első nap reggel 8 órakor indultunk busszal, a szállásra érkezéskor leraktuk csomagjainkat. Ezután végigtúráztunk a Cuha-szurdok ösvényen. A túrautvonal a patak mentén, néhol a patak medrében haladt. A nap végén a 15 kilóméteres táv után bográcsban főztük meg a vacsoránkat: paprikás krumplit. Az ételt a kimerült csapat jóízűen fogyasztotta el. Az este a tábortűz köré gyűltünk, sütögettünk és jól szórakoztunk. A második napunkon egy rövidebb táv állt előttünk, kb.7 km, a Likas-követ és a Pápalátó követ tekintettük meg. Ezután Vinyén ebédeltünk és a 12:50-kor induló vonattal utaztunk Zircre. Ez a vasútvonal Magyarország egyik legszebb és legrégibb hegyi vasútvonala, 3 alagúton és 2 kis völgyhídon halad át. Zircen a Ciszterci Apátságban megnéztük az Arborétumot és a Műemlékkönyvtárat, ahol tárlatvezetést kaptunk. Ezután mindenki megebédelt és egy jót aludt hazafelé a buszon.

Benedik Balázs 10.b

Kirándulni voltunk

2019. október 7. | Hírek, SNI

Szeptember 16-án az SNI tagozat 7-8 osztályának diákjaival a Budakeszi Vadasparkba látogattunk. Vonattal és busszal utaztunk, majd egy kellemes erdei séta után érkeztünk a parkba. Először a háziállatokat tekintettük meg, majd az erdei állatok következtek. A vaddisznókon és az őzeken kívül a legjobban a mókusok tetszettek. A gyerekek makkokat adtak nekik, és örömmel figyelték, hogy törik fel azokat.

Fáradtan, élményekkel teli érkeztünk haza.

Sárai Krisztina
gyógypedagógus

2019.szeptember 16-án tanulmányi kiránduláson vettünk részt. Utunk Százhalombatta Óvárosába vezetett. A gyalog megtett út alatt sokat beszélgettünk, élveztük a szép időt. Az óvárosi játszótéren rengeteget játszottunk, megnéztük a város legöregebb fáját és még mókust is láttunk. Megcsodáltuk a Dunát, kavicsokat gyűjtöttünk, majd busszal visszatértünk az iskolába.

Vasadiné Bánovics Adrienn
gyógypedagógus
1.2.3. d

Kirándulás a Velencei – tónál

Hétfőn kirándulni voltunk Agárdon. Százhalombattáról indultunk vonattal. Érden átszálltunk és továbbutaztunk. Tíz óra körül megérkeztünk a helyszínre. Elmentünk az akváriumházba, ahol többféle halat láttunk. Ezután a Velencei-tó partján sétáltunk, ahol sok hattyú úszkált. A nap végén mindenki jutalmat kapott a fagyizóban.

Bárcsak jövőre is elmennénk erre a helyre!

Király Tiborné
gyógypedagógus
4-5-6.d

Az olasz fakt az európai nyelvi koktélbáron

2019. szeptember 24. | Hírek, Idegennyelvi munkaközösségek, Munkaközösség

2019. 09. 19-én az Olasz Kultúr Intézet (Istituto Di Cultura Italiana) rendezvényén jártunk. A program célja a különböző európai országok és nemzetiségek nyelvének, kultúrájának és szokásainak népszerűsítése. Olyan érdekes és különleges nyelveket hallhattunk, mint például: a lovári, beás, bolgár, török és a finn.

Belépéskor mindenki ajándéktáskát kapott az európai nyelvi koktélbár szervezőitől, ami nagyon
hasznos volt, mert a délután folyamán szükségünk volt rá. A workshop az Olasz Intézet nagy aulájában zajlott, ahol minden nyelvi intézménynek saját standja volt. Ezeknél az „állomásoknál” feladatokat kellett megoldani az adott országgal kapcsolatban, amik lehettek kulturális kérések vagy interaktív feladatok. Lehetőségünk volt beszélni anyanyelvű emberekkel is.

Minden egyes feladat után kaptunk egy pecsétet az útlevelünkbe. Amennyiben összegyűjtöttünk hármat megvendégeltek bennünket egy frissítő koktéllal. A worshop-on kívül mini nyelvórákra is bekukkanthattunk, mint például kezdő beás, középhaladó olasz, haladó angol és az osztrák órán próbanyelvvizsgát is írhattunk.

Különböző nyelvcsoportoknál járva találkozhattunk könnyebb és nehezebb feladatokkal. A nehezebb feladatok közé tartozott egy vaktérkép az Egyesült Királyság városairól, ami nagy fejtörést okozott nekünk. Ekkor döbbentünk rá, hogy mekkorák a hiányosságaink ezen a téren. A svájciak is képviselték országukat. Egy kvíz keretein belül tudtuk meg az ország nyelvi megoszlását. 4 hivatalos nyelven beszélnek: franciául, németül, olaszul és romansul.

A nyelvek képviselői mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat, próbálták minél színesebbé tenni a feladatokat és ajándékokkal is kedveskedtek. Az egyetlen dolog amit sajnáltunk, hogy nem maradhattunk a program végéig a tombolasorsolásig, mert másnap dolgozatok tömkelege várt ránk. Összeségében jól szórakoztunk és jövőre is biztosan elmegyünk.

Ciao a tutti,
Bogi, Kitti, Luca
11/A

Terepgyakorlat, 2019. szeptember 11-13. között

2019. szeptember 23. | Hírek, Matek-termtud munkaközösség, Munkaközösség

Velencei kalandozások

Idén 18. alkalommal szerveztünk a biológia tagozatosoknak terepgyakorlatot a Velencei-tó partján. A 3 nap nem telt el unalmasan:

„Szeptember 11-én reggel, mikor felkeltem, egy nagyon furcsa érzés fogott el azzal kapcsolatban, hogy valami úgysem úgy fog történni, ahogy kellene. Nem sokkal később természetesen be is igazolódott az érzésem, ugyanis az Érd alsóról induló vonat pont a szemünk előtt suhant el. „ (…)

„A kocsi (vonat) egész úton ízetlen diákhumortól volt hangos, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„… leszálltunk a vonatról és elindultunk megkeresni a szállást. Mint ahogy az megszokott a hasonló alkalmakkor, most is rendkívül szigorú, katonás rendben, „ki kivel akar aludni” alapon beosztottuk a szobákat, amik nagyon tágasak voltak … Az ablakok egyébként nagyon jól jönnek, ha az ember egy fárasztó túra után tér szállására, és leveti meggyötört túrabakancsát virágillatúnak erőlködéssel sem mondható lábáról.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Az első napon körbe bicikliztük a tavat, ami páratlan élmény volt, útközben megálltunk pár növényt lejegyzetelni, de ez hozzátartozik a terepgyakorlathoz. „ (Baráth Szonja Réka, 10.b)

„Az első megállónk egy ligetes autóúton volt, amerre nem sokan járnak autóval, mégis találtunk egy elütött mezei nyulat. Az egyébként igen termetes egyedet néhány őrült, köztük én is, valami beteges érdeklődéssel vizsgálta egészen az utolsó pillanatig, amíg el kellett indulni a következő helyszínre, …” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

„Dinnyésen elmentünk a várparkba, ami egészen lenyűgöző volt. Az ottani középkori magyar várakat, és még sok minden mást egy férfi készítette a saját kezével, de úgy, hogy azok megszólalásig hasonlítottak az eredetire.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

A dinnyési fertőn, a madárrezervátumban „egy szimpatikus, természetközeli férfi várt minket 3 kis nádi poszátával. Az első madarat én engedhettem szabadjára, és életem egyik legizgalmasabb pillanata volt. Úgy álltam ott az apró testtel a kezemben, mint egy kisgyerek, aki azt kapja karácsonyra, amire mindig is vágyott. Mindenki arcára kiült valamiféle különös izgalom, szívmelengető volt látni, hogy mindenkinek egy hasonlóan kedves emlékké lett a madárgyűrűzés, mint nekem.” (Szatmári Dolóresz, 10.b)

A három nap alatt kerékpárral és saját lábainkon ismerkedhettünk meg a tó és környéke természeti kincseivel, növénytársulásaival, geológiai értékeivel.

„Délután sem unatkoztunk, mivel csapatokban különféle feladataink voltak, fajlistát írtunk, a Velencei-hegységgel kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk, mikroszkópoztunk, és a személyes kedvencem, amikor a Velencei-tóból mintát vettünk és megvizsgáltuk, van-e benne olaj, réz, klór, ólom.” (Bárkányi Kamilla, 10.b)

„A nap utolsó óráiban pedig meghallgattuk a 9.-esek előadásait és teljes mértékben magunkra ismertünk, ugyanilyenek voltunk egy évvel ezelőtt, és nagyon arcul csapott a felismerés.” (…)

Utolsó nap a jegyzőkönyvek szépítése és a beszámoltatás maradt, majd az ebéd elfogyasztása után elindultunk haza fáradtan, de élményekben gazdagon.

Két év múlva, ugyanitt!

Gyöngyhalászok az Arany János Iskolában

2019. május 30. | Hírek, SNI, Tehetségpont

Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium SNI tagozatán az informatika szakkör ebben az évben a Gyöngyhalászat Tehetséggondozó Alapítvány versenyének szellemében telt.

A feladatokat a gyerekek e-mailben kapták meg, számítógépen oldották meg és küldték vissza a verseny szervezőinek szintén elektronikus levélben.

A feladványok nem voltak egyszerűek, de érdekesek és tanulságosak voltak. Próbára tette a diákok szövegszerkesztői tudását, sokat dolgoztak a Paint programmal és programozták az Imagine logo teknőcét is.

Nem maradhatott el az internetes keresés sem, ahol nem csak kép, szöveg után kellett kutatni, de vonat- és buszmenetrend alapján kellett megtervezni egy utazást is a költségekkel együtt. Tudásukról pedig a hetedikes tanulók Tatán adtak számot a döntőn, ahova az országból mindenfelől érkeztetek diákok. A verseny után színes program várta a résztvevőket: kisvonatozással, fagylaltozással várták az eredményhirdetést.

Az egész éves munka meghozta gyümölcsét: Pogács Martin az első, Fábián Ferenc pedig a harmadik helyezett díját hozhatta el. Nyolcadikosainkat döntő híján pontszámaik alapján értékelték – így lett a versenyben első Kiss Vanessza, Tézsla Zsolt pedig a második helyezett. Gratulálunk nekik!